Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (4) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM szerű, egészséges politikai magatartásával bizonyságát adta egyfelől az állam és törvényei iránti tiszteletének, másfelől, munkája révén, jogot nyert arra, hogy a magyar kultúrértékek megbecsülőjének, s a magyar műveltség lelkes, önzetlen, őszinte agitátorának tekintsék.”2 Boross Béla főszerkesztő a jelek szerint tökéletesen tudatában lehetett annak, hogy kisebbségi helyzetben az elszakított nemzetrész minden jellegű társadalmi, kulturális és gazdasági erőkifejtése bizonyos tekintetben politikai töltettel is bír, lett légyen szó akár szervezett, akár spontán megnyilvánulásról. A cél ilyen helyzetben - kimondva vagy kimondatlanul - mindenki számára világos és érthető: küzdelem a megmaradásért, a nemzeti identitást biztosító anyanyelv és saját kultúra védelmezése, a nemzeti alapon történő gazdasági összefogás és egymás kölcsönös támogatása. A deklarált „politikamentesség”, a napi politikától való távolmaradás ellenére tehát az életét öntudatosan és következetesen élő kisebbségi magyar egyén, szervezet vagy tágabb közösség már helyzete lényegéből kifolyólag is akarva-akaratlanul „benne van” a politikában, elvégre már puszta létezése, valamint nyelvi, kulturális és tudati különbözősége önmagában véve is tömény politikum. A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület, valamint a Magyar Tanító népszerűségének befolyásáról tanúskodik többek között a kárpátaljai magyar tanítóság részéről megnyilvánuló ragaszkodás is. Az 1928. november 10-én alakult Podkarpatszka Ruszi Magyar Tanítóegyesület 1933. július 3-án Beregszászon megtartott közgyűlése határozatilag kimondta, hogy „a legszorosabb kapcsolatban kíván együttműködni a testvér Szlovenszkói Ált. Magyar Tanítóegyesülettel”. A beregszászi közgyűlésen arról is döntés született, hogy a Podk. Ruszi Magy. Tanítóegyesület 1933 szeptemberétől a Magyar Tanítót saját hivatalos lapjának is tekinti, és azt minden tagja számára megrendeli.3 A harmincas évek első felében a Szlovenszkói Általános Magyar Tanító- egyesület több figyelemre méltó pozitív kezdeményezéssel lepte meg a felvidéki magyar közvéleményt. Az 1932. július 3^1-én Léván megtartott III. egyetemes nagygyűlésnek például a magyar tanítóképzés ügye volt a központi témája. A gyűlés résztvevői többek között határozatban mondták ki, hogy a Tanítóegyesület vezetői felirattal fordulnak az iskolaügyi és nemzetművelődési miniszterhez. Újból kérelmezni fogják, hogy ígéretéhez híven a pozsonyi tanítóképző intézet párhuzamos magyar osztályaiból hozzanak létre egy önálló magyar tanintézetet, de olyat, amelynek minden évben meglesz mind a négy osztálya.4 Az 1932. október 20-án Galántán megtartott előértekezleten például fontos elvi döntés született egy „tanítói könyvkiadó szövetkezet” megalakításáról.5 És valóban, gondos előkészítő munkálatok, valamint az alapszabályok kidolgozása után 1933. április 6-án Galántán kimondták a Magyar Tanítók Szövetkezeti Könyvesboltja elnevezésű szövetkezet megalakulását. Elnökévé Kovács Alajos negyedi tanítót, a Tanítóegyesület elnökét, alelnökévé pedig Berényi Gyula galántai tanítót választották meg.6
