Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - L. Erdélyi Margit: A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (tanulmány)
L. Erdélyi Margit mindezek fölött az önmegvalósítási szükséglet. Az esszéisztikus, filozofikus írói stílus mindkét mű jellemzője ugyan, de az események s a történet síkján mozgalmasabb konstrukciójú az Egy lócsiszár virágvasámapja, egyben intenzívebben elkanyarodik az emóciók esztétikailag színes és lélektanilag kifejtett ábrázolása felé. A Csillag a máglyánban jóval visszafogottabb a lirizáltság, az érzelmek ábrázolása, de felerősödik benne az intellektualizáltság mértéke s egyben az epizáltság is, noha ezáltal nem annyira a drámai jelleget erősíti az író, hanem inkább szinte esz- széisztikus stílusát. Sütő András, akár az Egy lócsiszár virágvasámapjában, huszonegy névvel látja el ezúttal is a dialógusok, replikák sorát, noha kívülük a csoportosan, a tömegesen vagy személytelenül szereplők is fel vannak tüntetve. Ilyenek a poroszlók, a fegyőrök, a prédikátorok, a genfi polgárok, a bakó. A dráma végi jegyzetben felsorolt dramaturgiai célzatú írói változtatások is érintik a szereplők beazonosítását, illetve leginkább az alkotói licenciát példázzák, pontosítva a történelmi dráma műfaji elvárásainak és a valós történelmi eseményeknek lehetséges és jellemző elkü- lönböződéseit. Sütő maga jegyzi meg tehát, hogy: „Szervét nem sorolható Kálvin ifjúkori barátai közé; Szervétnek Kálvinhoz írott leveleit nem Fárel, hanem Guillaume de Trie juttatta el az inkvizíció embereinek; De la Fontaine, Kálvin genfi titkára sohasem volt a vienne-i érsekség jegyzője; Kálvint - amidőn Párizsból Copus rektorral együtt menekülnie kellett - nem Navarrai Margit fegyveresei mentették meg; életének ez későbbi fordulata, mikor is Ferrarában Renáta hercegnő mentette ki az inkvizíció karmaiból stb. Az is köztudomású, hogy Kálvin felesége, Ideiette de Bűre 1553-ban, a genfi Szervét-pör esztendejében már nem élt.” (282.) Később talált dokumentumok alapján az író megbizonyosodott, hogy valóban szorosabb kapcsolat volt Kálvin és Szervét között. A dráma szereplőinek névsorát Kálvin János vezeti, utána pedig Szervét Mihály következik. A művilág nyelvi formációiban e két név előfordulása, replikáik és közös dialógusaik nagyban túlszárnyalják az összes többit, hisz ők ketten vitatják meg legbensőbb szellemi, lelki hányódásaikat. A pontosított drámai tér- és időkategóriák is zömében hozzájuk kötődnek. A fenti sorrendiség azonban megbomlik olykor a művilág célzatos konstrukciója miatt, hiszen a végeláthatatlan és befejezettnek nem remélhető diskurzus során a bohém, kamaszosan álmodó Szervét, a kreatív kép- zeletű tudós-művész egyértelműen a magasztosság és tragikusság értékminőségébe lép. Kálvin erős személyisége ezalatt az eredendően pozitív tulajdonságai ellenére is sok vitatható jegyet hagy maga után. Ezt támasztja alá az író találó címválasztása is, amely árnyalatnyi misztikus töltettel - szimbólumként - a reformáció legújabb eszméinek bukásaként értelmezhető, kifejező metaforaként pedig a visszavonhatatlan emberi tragédiát mondja ki: csillag a máglyán, Ember a halálban. A dialógusok beszerkesztése felborítja a drámai münemtől elvárt dramaturgiai arányokat és mértéket. Azért lehetséges ez a komponálási teleológia, mert a műnem diszkrepanciájaként is említhető epikai jelleg a dráma elején hosszadal
