Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - L. Erdélyi Margit: A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (tanulmány)
L. Erdélyi Margit A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (Sütő András: Csillag a máglyán című drámájának interpretációja) „MERT AZ ÁLMAINKÉRT IS FELELŐSEK VAGYUNK”1 A Csillag a máglyán című dráma Sütő András történelmi tetralógiájának második darabja. Az 1973-ban megírt Egy lócsiszár virágvasárnapja után az 1974-es évben, mintegy folytatásként, elkészült a Csillag a máglyán is. Ahogy az Egy lócsiszár virágvasámapja című darab a reformáció korának társadalmi-politikai törekvéseivel és a Luther Márton-i szellemiség bemutatásával nyújtotta az alapos korrajzot- mint a történelmi dráma korpuszát úgy a Csillag a máglyán is a XVI. századi reformáció korának részletes képét rajzolja meg. A dráma szövegében pontos utalást találunk az 1533-as év eseményeire, a reformáció második hullámára. Mindkét mű esetében hitvitázó drámáról is beszélünk, de míg az elsőben a vita súlypontjai Luther Márton és Kolhaas Mihály sok tekintetben eltérő szemléletére támaszkodtak, a másodikban Kálvin János és Szervét Mihály szellemi összeütköztetésének vagyunk tanúi. Míg Luther és Kálvin az intézményesített hit, rend és tudatos életértékek pártolói voltak, addig Kolhaas és Szervét - az ő híveikként ugyan - a szabadság, a jog, az érzelmek vonalán sejdítették a szellemi progresszió lehetőségét. A két értékrend összeegyeztethetetlen volt, mert az előzőek értékhierarchiája szorosan kapcsolódott a tekintélyelvűséghez, a hatalomhoz, így törvényszerűen konfrontálódott az utóbbiak humánpárti magatartásával. A két dráma immanens világa voltaképpen egy folytatólagos vita a hatalom hívei és a szabadon gondolkodók között, másképp pedig Kolhaas és Nagelschmidt, illetve Kálvin és Szervét ön- megvalósító törekvései között. A nagy dialógus résztvevői közül elveiért, tetteiért az egyikük mindkét drámában halálra ítéltetik. E Sütő-drámákban a tragikum megerősített pozícióit a kor diktatórikus jellege ugyanúgy támogatja (hatalmi harcok, akasztások, autodafék) mint a főhősök esztétikai vagy etikai szempontból kiérlelt magatartásmintái: magasztos eszmék hívei ők, s kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Megrajzolt személyiségszerkezetükben a Maslow-féle motiváció2 felsőbb szintjei dominálnak: a szeretet és a valahová tartozás szükséglete, a megbecsülés és az önértékelés szükséglete, de
