Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - Szeberényi Zoltán: ...a kagylóba került homokszem csak szenvedés árán válhat igazgyönggyé... (utószó)

a kagylóba került homokszem csak szenvedés árán válhat igazgyönggyé...”

úgynevezett Prágai Tavasz idejében tetőzött. A történelmi jelentőségű reformmozgalomban magas közéleti tisztségeket vállalt (a megújuló Csemadok elnöke, a szlovák reformkormány tárca nélküli minisztere, parlamenti képviselő, az 1969- ben létrejött Madách Könyv- és Lapkiadó alapító igazgatója). A forradalom eltip- rása után a megtorlás nem maradt el. Dobost a hatalom megfosztotta minden tisztségétől, s az általa alapított könyvkiadó műszaki osztályára száműzte. Kezdetét vette a „konszolidáció” néven elhíresült időszak, amely szigorú ideológiai megszorításokban, az alkotói szabadság megnyirbálásában, az írói munkának a „megbízhatóság és párthüség”, az „elkötelezettség” függvényévé tételében, a pártszervek mindenhatóságában, valamint sokak üldöztetésében és elhallgattatásában nyilvánult meg. Dobos írószövetségi tagságát felfüggesztették, őt magát teljes közlési tilalommal sújtották, íróként hosszú évekig meg sem szólalhatott.

Ezekben a testet-lelket nyomorító időkben kezdte írni regényét (mintegy az asztalfióknak) Dobos László. A regény a rendkívül kedvezőtlen alkotói légkör ellenére is elkészült, s 1976-ban megjelent.

S ahogy a kagylóba került homokszem csak szenvedés árán válhat igazgyönggyé, Dobos küzdelme is meghozta gyümölcsét. Ma már irodalomtörténeti közhely, hogy az Egy szál ingben nemcsak az író életművének a csúcsát jelenti, hanem a szlovákiai magyar próza egyik - az egyetemes magyar irodalom dimenzióiban szintén elismert - kiemelkedő teljesítménye is. Méltán sorolható az erdélyi Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi István, a vajdasági Gion Nándor, a hazai Duba Gyula, Grendel Lajos legjobb művei mellé. Megjelenése idején olyan neves kritikusok, irodalomtörténészek szóltak róla elismerően, mint Balogh Edgár, Szalatnai Rezső, Görömbei András, Czine Mihály, Pomogáts Béla, Alexa Károly, Koncsol László, Duba Gyula és még sokan mások.

S a kedvező kritikai visszhangot nem a kisebbségben élők iránti szolidaritás, elnéző együttérzés motiválta. Az Egy szál ingben valóban művészi módon kidolgozott, a modern és a hagyományos elbeszélő formák frappáns ötvözetéből építkező, kiérlelt, gondosan megformált alkotás. Tematikája, a benne foglalt történelmi-társadalmi, térbeli-időbeli viszonyok, az esemény- és cselekményhálózat s a szerző mitologikus és moralizáló hajlama sok szállal kötődik az előző két regé- nyééhez. (Dobos egyik kritikusa egyenesen „szabálytalan trilógiának” nevezte a három regényt.)

A mű a szerző minden korábbi írásánál messzebbre hatol vissza a történelmi időben. 1918-tól, a felvidéki magyarság kisebbségbe szorulásának kezdetétől követi hősei sorsának alakulását. Három generáció életének tükrében bőséges ismereteket közöl és plasztikus, hiteles képet rajzol nemzetiségi közösségünk társadalmi helyzetéről, sorsáról, hányatott történelmének fordulatairól. A mű terjedelme, átfogó, szintetizáló jellege, a felvonultatott típusok tömege révén szinte nemzetiségi önismeretünk enciklopédiájának tekinthető. Összefoglaló alkotás, a szó legszorosabb értelmében szintézisregény. A kisebbségi sors monumentális tablója,