Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Szeberényi Zoltán: ...a kagylóba került homokszem csak szenvedés árán válhat igazgyönggyé... (utószó)
Szeberényi Zoltán Már ebben a regényben is fokozott hangsúlyt kap a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség háborút követő sorsa, jellempróbáló kálváriája, de központi témává, az egész művet átszövő problémává mindez a második regényében emelkedik. A Földönfutók (1968) már a címével is a hazátlanságot, az otthontalanságot sugallja. Két főalakja (a pilóta és az író-narrátor) találkozásai és beszélgetései köré Dobos felrajzolja a szlovákiai magyarság háború alatti és utáni megpróbáltatásait, egyéni és közösségi tragédiáit, máig ható traumáit. A regény - korszerű szerkezeti megoldásaival, az idősíkok gyakori váltásával, a filmszerű vágásokkal, hiteles jellemábrázolásával és kömyezetrajzával, atmoszférájával - nemcsak az író, hanem az egész korabeli szlovákiai magyar próza egyik legjelentősebb és legbátrabb alkotása. A Földönfutók is - akárcsak a Messze voltak a csillagok - énregény, a nar- ráció itt jórészt egyes szám első személyben történik, ami a visszatekintés egyik nagy hagyományokkal bíró módja. Az önkifejezés, a vallomásosság az epikai anyagot annyira átszövi, hogy az helyenként líraivá színeződik. (Ilyenkor a megszokott hűvös elbeszélői kategóriák némák maradnak, nem visznek közelebb a lényegi mondanivalóhoz.) Emlékek ömlenek, élmények patakzanak, s a tudattartalom tarka mozaiktömege lassan két sors közös folyamává egyesül: a helyét nem lelő magyar diák és a sorsüldözött szlovák pilóta találkozása, kölcsönös, kegyetlenül őszinte feltárulkozása szimbolikus, szinte mitologikus mélységeket világít meg, s teszi kétségtelenné a szlovák és magyar nép egymásrautaltságának történelmi szükségszerűségét és kikerülhetetlenségét. A háborút követő kaotikus helyzet egyaránt kínálja a felemelkedés és az el- züllés lehetőségét. A magyar iskolák híján kallódásra ítélt diák a csempészek között találja magát. Sorsának buktatói korántsem egyediek, általános, az egész háború utáni nemzetiségi fiatalságra kiterjedő érvénnyel bírnak. Elég belehallgatni hősünk monológjába, hogy meggyőződjünk róla: „Két pont közt vergődik életem: az idegenség és az otthon. Mindkettő bizonytalan. Nincs állandóság egyikben sem: estéről reggelre kelünk. Reménykedünk és félünk egyszerre. Kinek van igaza ebben a kavargásban? Az idejött idegeneknek? Ki lesz ítélőbírája a vészjósoló fenyegetéseknek? A fegyver vagy az értelem? Lélegezni is nehéz itt, indulatokat és bosszú füzét szívom magamba minden lépésben. Talán annak lesz igaza, akinek mindez jobban fáj. ” A regényben a valóság és jelképiség vegyül szervesen, szinte mitológiai atmoszférává sűrűsödve. Hitelesen és plasztikusan rajzolódik ki belőle az író alapállása, emberi-művészi tartása, a szülőföld, a felnevelő közösség, az önmagára esz- mélés közege iránti hűség és szeretet, az igaz ügy iránti elkötelezettség. A Földönfutók méltán keltett a szerző első regényét is meghaladóan kedvező visszhangot. Dobos László harmadik regénye - Egy szál ingben, 1976 - rendhagyó körülmények között született. Amint azt már elmondtuk, az író kezdettől fogva aktív résztvevője volt társadalmi-politikai és kulturális életünknek. Ez a tevékenysége az
