Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - TALLÓZÓ - Glatz Ferenc: A Rákóczi-felkelésről (Egyetemesség, lokalitás, alternatívakutatás)
TALLÓZÓ életfeltételeik javítása a történész mércéjén az „egység”. Nem pedig utólag, a történészek által kigondolt törvényszerűségek: „abszolutizmus”, „polgárosodás” és így tovább. Észak-Európában ezzel egy időben alakulnak át a hatalmi viszonyok. 1700-ben tör ki a háború az Északi-tenger partján elhelyezkedő hatalmak — Svédország, Dánia, a szétszakadt Lengyelország és a feljövő Oroszország — között. A kontinens két nagy háborújának szövetségi rendszere érintkezik egymással. S mivel a Rákóczi-felkelés — a Kárpát-medence északkeleti csücskében — közvetlenül szomszédos a lengyel-orosz területekkel, s érinti a Habsburg- és oroszellenes Törökország érdekeit is, így hát „természetes”, hogy része lesz az észak-európai háborús konfliktusnak is. (Niederhauser Emil Kelet-Európa-történeti tanulmányai mutatták meg ezen összefüggéseket.) Igaz, joggal mondják történészeink: európai történeti mércével mérve a Rákóczi-sza- badságharc „csak” epizód a korabeli Európa történelmében. De hát mi az, ami nem „epizód” a magyar történelemből egy nagyobb térbeli összefüggésbe helyezve? — kérdezzük mi. Akár 1848-49, akár 1918-19, akár 1956 eseményei — hogy csak a fegyveres és társadalmi harcok magyarországi történelméből vegyünk példákat... Azután — egy másik retorikával — úgy is mondható: a magyarországi események (1703-11 között) a magyarság problémáit világtörténelmi szintre emelték, európai vagy világtörténelmi szintű összecsapás részei voltak. Ahogy mondjuk ezt 1848-ról, 1918-19-ről vagy 1956-ról. A LOKÁLIS ÉRDEKEK KIFEJEZÉSE Másfél száz éve kérdése az egyetemes szemléletű történetírásnak: mit mivel hasonlítsunk össze egy-egy közösség vagy államszervezet történelmében? Az új történetírás az egyetemes összehasonlítás alapján áll. De számára az összehasonlítás nem az egyik földrajzilag helyi viszonyokból (Nyugat-Európá- ban) kinőtt értékrend minősítő alkalmazása egy másik helyre (Kelet-Európára). Számára az összehasonlítás: a világ különböző helyi (lokális) természeti és emberi életkörülményeinek és folyamatainak, a különböző helyi viszonyok között nyíló alternatíváknak az összehasonlítása. És ebből általánosítás levonása. Az értékelés alapja: mennyire volt képes az adott politikai-társadalmi mozgalom a helyi alternatívákat kihasználni és elősegíteni, hogy a helyi társadalom az egyszer megélhető életet magasabb anyagi és szellemi szinten élje meg. Ezért az új történetírás elsődleges céljának az alternatívák kutatását tartja. Nem pedig a világ egyik részén kinőtt társadalmi-igazgatási rendszerek modelljét számon kérni egy más földrajzi-történelmi adottságú vidék lakosságán, s ezt „történelmi haladásinak, az emberiség „egyetemes törvényszerűség”- ének kiáltani ki. (Ahogy jelenében is elutasítja a világ egyik részén kialakult életcélok rendjének erőszakos bevezetését a világ más történelmi-földrajzi adottságú tájain. „Haladóbbnak”, „felsőbbrendűnek” kiáltva ki a katonailag erősebb hatalom belső rendjét.) A világ történelme számtalan lokális helyszínen zajlik. Földrajzilag behatárolt lokális életkeretek között. Mi más a világ történelme e szempontból nézve, mint a lokális történelmek összessége! És a lokális érdekek ütközése,
