Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A fordítástudomány szakközi kapcsolatairól (tanulmány)

NYELV ÉS ÉLET

célnyelvi eszközökkel hoz létre a célnyelvben addig meg nem lévő elemet vagy szerkezetet (közvetett kontaktushatás).

Ez az alkotótevékenység ugyan szerves része a fordításnak, mégis túlmutat rajta a nyelvújítás, a nyelvtervezés irányába.15 Előfordul ugyanis, hogy bizonyos szavak, szószerkezetek, nyelvtani formák nemcsak alkalomszerűen kerülnek be más nyelvű írás- és beszédművekből ezek fordításába, hanem rendszerszerűen, méghozzá (egyre inkább) ugyanabban az alak(változat)ban. Az ilyen elemekkel könnyen előfordul, hogy a fordításokból „átvándorolnak” az eredeti beszéd- és írásművekbe is, ezzel pedig az adott nyelv egynyelvű változataiban is kölcsönzéstermékké válnak.16 Éppen ezért nagyon fontos, hogy a fordítók - elsősorban a szakfordítók - tudatában legyenek annak, hogy apró fordítási döntéseik hosszú távon nyelvi változásokat befolyásoló tényezővé válhatnak, s döntéseiket ennek tudatában, a nyelvtervezés eredményeire alapozva tegyék meg. S nem kevésbé fontos, hogy a nyelvtervezés szakemberei a fordítók napi munkáját a tervezés kivitelezési (implementációs) szakaszának szerves részeként szemléljék, s azt az adott szakterületre vonatkozó átfogó nyelvtervezési koncepcióval, a (mű)szóalkotási eljárások során alkalmazandó elvek és módszerek kidolgozásával segítsék.

A közeljövő fontos magyar nyelvtervezési feladata volna az EU-csatlakozás nyelvi kihatásainak befolyásolására irányuló átfogó koncepció kidolgozása (vö. Dróth 2002; 1. még Dróth 2000, Klaudy 2001; Ajtay-Horváth 2002), melyet aztán egészen az egyes fordítóirodákig/fordítókig, illetve hivatalokig/hivatalnokokig is le kellene bontani. Fontos lenne, hogy például a fordítási tevékenység révén a szaknyelvekbe és az adminisztratív szövegekbe ne ötletszerűen kerüljenek be új nemzetközi szavak, tükörszavak, tükörkifejezések, jelentésbeli kölcsönelemek, s erősödjenek meg ma még marginális nyelvtani szerkezetek, hanem a nyelvtervezés, valamint az érintett szakterületek szakembereinek együttműködésével kialakított egységes koncepció szerint. A csupán az adott konkrét lefordítandó szövegre tekintő szóalkotó tevékenység nagyszámú variáns kialakulásához, emiatt pedig szövegértelmezési zavarokhoz, nyelvi bizonytalansághoz vezethet.

Az EU-csatlakozás nemcsak társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális szempontból kétesélyes, hanem nyelvi szempontból is. Járhat hosszú távon negatív hatással is - pl. bizonyos szakregiszterek elhalásával, a nagyarányú változások nyomán szükségszerűen fellazuló standard nyelvi norma újbóli stabilizálódásának vontatottá válásával, a nyelvi bizonytalanság növekedésével (ezek persze nem a nyelvre nézve volnának negatív jelenségek: a nyelv jól „elvan” a nagyobb mértékű változatossággal, hanem a nyelvhasználókat érinthetnék hátrányosan egy ma még felmérhetetlen hosszúságú átmeneti időszakban). Ugyanakkor - ha a nyelvtervezés az angol és más, az EU-adminisztrációban fontos szerepet játszó nyelveknek, valamint az egyéb fordítási sajátosságoknak a hatását mederben tudja tartani- a magyar nyelv szókészlete jelentősen gyarapodhat, nyelvtani rendszere rugalmasabbá válhat, regiszterkészlete gazdagodhat, differenciálódhat is a csatlakozás