Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A fordítástudomány szakközi kapcsolatairól (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET Mivel a kétnyelvű beszélőközösségekben élő laikus fordítók nyelvtudása föltehetőleg szélesebb skálán mozog, mint a hivatásos fordítóké (nem beszélve iskolázottsági szintjükről, műveltségükről, olvasottságukról, nyelvi műveltségükről stb.), ezenkívül pedig nyilván kétnyelvűségük típusa tekintetében is nagyobb változatosságot mutatnak, mint a hivatásos fordítók, föltételezhető, hogy az általuk készített fordítások is sokfélébbek nyelvileg (az alkalmazott nyelvi megoldások tekintetében nagyobb bennük a változatosság és következetlenség), s színvonal tekintetében is nagyobbak köztük a különbségek, mint a hivatásos fordítók munkái között. Mindezt még „megtetézi” az a tény, hogy a laikus fordítók - per definitio- nem - nem részesültek fordítóképzésben, sőt a fordítás elméleti kérdéseiről iskolai tanulmányaik során sem hallottak (ezek nem részei sem az alap-, sem a középiskolai magyar vagy idegen nyelvi tananyagnak), ezenkívül többségük csak alkalomszerűen végez nyelvi közvetítői tevékenységet, így arra sincs mód, hogy a kiérleltebb fordításokhoz szükséges jártasságra tegyenek szert." A laikus beszélők által végzett nyelvi (és tegyük hozzá: kulturális) közvetítésre eddig sem a fordítástudomány, sem a kétnyelvűség-kutatás nem fordított elég figyelmet, így e „mostohagyerek” felkarolása a jövő feladata; ez azon kutatási témák egyike, amelyben a két szakterület művelői közötti együttműködés gyümölcsöző lehet. A kétnyelvűség-kutató szemszögéből nézve a fordítástudomány akár a kétnyelvűség-kutatás egyik speciális területe is lehetne: a kétnyelvűség-kutatás e- redményei - a társasnyelvészeti és a nyelvlélektani megközelítésű kutatásokéi egyaránt - jól felhasználhatóak (lennének) a fordításkutatásban, és viszont: a fordítástudomány számos eredményét nagyszerűen hasznosítani tudná a kétnyelvűségkutatás, főleg a kétnyelvű beszélők függő beszédtevékenységének vizsgálatában (vö. Lanstyák 2003a, 2003b megjelenés alatt2). 4 A nyelvek érintkezésének szerves része a fordítási érintkezés (a fogalomra I. Rabin 1958:134). Kétnyelvű beszélőközösségekben a kontaktusjelenségek számottevő hányada valószínűsíthetően fordítások révén terjedt el, és épült be a beszélők első nyelvének kétnyelvű változataiba. Ám nemcsak a kétnyelvű közösségek nyelv- változatai gyarapodhatnak fordítások által, az egynyelvű beszélőközösségek egynyelvű nyelvváltozataiba is kerülnek át szavak, kifejezések, nyelvtani szerkezetek más nyelvekből a fordítások révén. A fordítások bizonyos társadalmi, politikai, gazdasági helyzetekben nagyon jelentős nyelvgazdagító tényezővé válhatnak (Rabin i.m. 143). Nemcsak szavak vagy nyelvtani szerkezetek kerülhetnek be a célnyelvbe nagyméretű, intenzív (és jó esetben összehangolt) fordítási tevékenység révén, hanem egész regiszterek, stílusok, műfajok. Jó példa erre a 18. század végének és 19. század elejének magyar nyelvújítása, vagy az a hatás, amit a biblia- fordítások gyakoroltak számos nemzeti nyelvre és irodalomra (1. pl. Levy 1957:40, 45-46; Rabin 1958:133-134; Vilikovsky 1984:73; vö. még Nida-Taber 1969:14 és
