Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A fordítástudomány szakközi kapcsolatairól (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET kenységgel azonosítják, nem vesznek tudomást a kétnyelvű beszélőközösségek nyelvi gyakorlatáról, s a fordítást az egynyelvű beszédtevékenységgel állítják szembe (részletesebben 1. Lanstyák, megjelenés alatt1, megjelenés alatt2). Ami pedig az egyéni kétnyelvűség kérdéseit illeti, az ezekkel való foglalkozást a fordításelmélet azzal hárítja el, hogy a fordítót nem igazán tekinti kétnyelvű beszélőnek (1. Klaudy 1999/2002a:42^3). A kétnyelvűség-kutatáshoz hasonlóan a nyelvérintkezéssel foglalkozó kontak- tológia is szorosan kapcsolódik a társasnyelvészethez (vö. i. m. 36), de a nyelvérintkezés kérdései más keretben is eredményesen tanulmányozhatók, pl. a hagyományos történeti nyelvtudomány módszereivel (még akkor is, ha a nyelvérintkezés társas vonatkozásait mellőző megközelítések szükségszerűen egyoldalúak). Ezért szerencsésebb a kontaktológiát is - a kétnyelvűség-kutatáshoz hasonlóan - a társasnyelvészethez való viszonyában önálló kutatási területnek tekinteni, s eredményeinek a fordításelméleti kutatásokban való felhasználhatóságát ennek megfelelően venni számba. A Klaudy Kinga által tárgyalt rokon területek közt - érthető módon - kitüntetett szerepet játszik a szövegnyelvészet (i. m. 53-69). Úgy látszik, a magyar fordításelmélet sikeresen elkerülte azt a csapdát, melybe pedig a nemzetközi fordítástudomány gyanútlanul belesétált: a nyelvészetet annak egyik életidegen irányzatával, a strukturalista vagy „elméleti” nyelvészettel azonosítva a nyelvtudományt a fordításelmélet számára haszontalannak, sőt egyenesen károsnak ítélte, s elfordult tőle. Pedig még magának a strukturalista nyelvészetnek az eredményei is - különösen a kontrasztív szövegnyelvészetéi — jól hasznosíthatók a fordítástudományban, amint erre nemrégiben Klaudy (2003:14) meggyőzően rámutatott (vö. még Popovic 1974:32, 1975:15, 1980). De még ha a fordítástudomány ennek ellenére tényleg elvetné is a kontrasztív nyelvészetet, ezzel csak a strukturalista nyelvtudománytól fordulna el, nem a nyelvészettől általában! Sőt: mivel a modern fordítástudományban a fordítási folyamat társas meghatározottsága több vonatkozásban is nagyon fontos szerepet kap, azt lehet mondani, hogy a fordításelmélet kapcsolata a nyelvtudománnyal még szorosabbá vált, miután „elfordult tőle”. Ezért mertem föntebb megkockáztatni azt a bombasztikusnak látszó kijelentést, mely szerint a társasnyelvészetnek nagyságrendekkel fontosabb szerepe kellene legyen a fordításelméletben, mint amire az említett fejezet (Klaudy 1999/2002a:31-39) alapján gondolhatnánk. Az állítás részletező bizonyítására itt nincs mód, csupán néhány ide vágó gondolatot szeretnék felvetni a társasnyelvészettel és a többi említett szakterülettel kapcsolatban. 2 A gyűjtőfogalomként használt társasnyelvészetbe a variációelméleten kívül- amely a társasnyelvészet „szíve” - olyan irányzatokat, kutatási területeket, módszertani megközelítéseket és gyakorlati alkalmazásokat szokás sorolni, mint ami-
