Irodalmi Szemle, 2003

2003/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Irodalmi szövegek nyelvészeti és fordítási kérdései

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Bahtyin, Barhudarov, Svejcer, Balázs János, Békési Imre, Petőfi S. János, Péter Mihály, Tolcsvai Nagy Gábor, Nagy Pál, Szili József. A fordításelmélet és -gyakorlat alkalmazandó rendszerét elsősorban a Klaudy Kinga által kultivált kommunikatív ekvivalencia elv alapján követi nyomon, de más szakmunkák sem kerülik el a figyelmét. A szövegalkotási modellek közül J. Schmidtét tartja jónak, amely nem hanyagolja el a befogadóra tett hatás fontos tényezőjét sem. A szerző végül három normarendszer hatását emeli ki, amelyek fontosak a fordításra, illetve a műfordítási folyamatra nézve. Ezek a következők:

— az eredeti mű normája a saját kora szociokulturális kontextusában;

— a célnyelvi olvasóközönség befogadói normája;

— a fordító saját befogadói normája.

Cs. Jónás többször kiemeli, hogy a műfordítások vizsgálata, a művészi szöveg és a fordítások kontrasztív vizsgálata csak teljes kommunikációs rendszerben lehet eredményes. A fordításstilisztikai elemzésekben Komissza- rov szövegszerveződési sémáját tartja alkalmazhatónak. Ez öt szerveződési szintet jelent:

1. a közlemény céljának a szintje;

2. a szituáció leírásának a szintje;

3. a közlési mód szintje;

4. a nyelvi megformálás szintje;

5. a nyelvi jelek szintje.

Ahogy az eddig leírtakból kitűnik: a szerző szövegtani, szemantikai, stilisztikai, pragmatikai, transzlatológiai és drámaelméleti terminológiával dolgozik, amelyek nemegyszer törvényszerű átfedéseket is eredményeznek a szövegben, azaz interdiszciplináris módszereket és eszközrendszert követelnek.

A tanulmánykötet egyik legfontosabb kulcsszava a műfordítás, azaz „az interkulturális kommunikáció”, s e fogalom az értő olvasó számára irodalmi, nyelvészeti és kulturológiai asszociációkat is provokál. E viszonylatokat maga a kötet írója is hangsúlyozza már az előszóban: „A fordítás legfőképpen a nyelv aktualizálásáról szól, hiszen két kultúra fogalmi és nyelvi viszonyrendszerét kell preferenciálisan az adott szövegre értelmezve összekapcsolni”. (5.) Ezen alapvető gondolatot a lefordított drámaszöveg elemzésének és a kontrollszö- veg vizsgálatának lépéseivel is kiegészíti — megfigyelésünk szerint — okkal és joggal, mert többsíkú szövegvizsgálatról van szó. Hadd idézzünk ismét a könyvből:

Verbális beszédcselekvések szövegvizsgálata esetén szükségesek:

a) az eredeti mű szövegszerkezeti és kommunikatív sajátosságai;

b) a mai magyar azonos műfajú alkotások szövegtipológiai leírása;

c) egy-egy magyar fordító egyéni alkotói szövegstílusának szerkezeti és kommunikatív átvilágítása;

d) ugyanezen szerzők fordítói szövegalkotásának azonos szempontú értékelése.

Nem verbális viselkedés szövegbeli megjelenésének leírása esetén:

a) narratív szövegek feldolgozása a testbeszéd ábrázolása szempontjából;

b) színpadi szövegek szerzői utasításainak elemzése a kommunikatív tartalom szerint.