Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (rendhagyó útinapló)

Kanadai halabalu

Egy verőfényes kora tavaszi reggelen Woksis, az irokézek törzsfőnöke, mivel nem tudta kibe belevágni tomahawkját, az éppen arra álló jufarfa derekába csapta. A (kő) balta vágta sebből kicsordult a fa nedve, végigfoly dogált a tomahcrwk nyelén, s belecsepegett a csöbörbe, melyet felesége előrelátón ottfeledett. Az asszony délben megpillantván a folyadékkal teli edényt, azt hitte, esővíz - bevitte a wigwamba. Kissé furcsállotta ugyan, hisz napok óta nem volt csapadék, mégis megfőzte benne a húst.

(Elővigyázatlan némber lehetett. Csúnyán „ megtréfá ’hatta vón őket egyik haragosuk, vagy valamelyik vicces kedvű ifjabb törzstag.)

Szerencsére a hús finom édes lett, apunak nagyon ízlett, faggatta anyut, hogyan készítette? Asszonya elmesélte, esővizet lelt a fa tövében. Woksis eleinte u- gyanúgy csodálkozott, mint korábban oldalbordája, idő múltával azonban gondolkodni kezdett - mivel nem csak férj volt, főnök is.

így jött rá, a juharfa nem kizárólag arra alkalmas, hogy levele majdan Kanada szimbólumává váljék, hanem nedvéből kb. 1:25 arányban lepárlással keresett exporttermék nyerhető.

Az őslakosság sokat tudott. Ismerték a füvek, fák, állatok, a természet titkait. Tudásuknak ma is hasznát vehetnénk, ha nagy része nem veszett volna el örökre. Ha az ideérkező civilizált európaiak nem irtották volna az indiánokat s „istentelen” szokásaikat, babonáikat, tűzzel-vassal. Ősi kultúrájukkal együtt csaknem az összes indián nyelv, nyelvjárás kihalt.

Lord Jeffrey Amherst „zsenialitásának köszönhetően” a Francia Angol Háború (Hétéves háború, 1756-1763) idején - amikor az indián törzsek jelentős része francia oldalon harcolt - biológiai fegyvereket vetettek be ellenük, néhány tucat feketehimlős betegről lehúzott takarót ajándékozva nékik.

A Lord állítólag Colonel Bouquest-nek beszélt először szándékáról, aki a tervet erősen ellenezte. Félt, a himlő saját katonáit sem kíméli. A fertőzött pokrócok ennek ellenére „célba értek.” (Uralkodójától „hőstettéért” jutalmul 20 000 acres földet kapott New York Államban.)

Korabeli megállapítások szerint a himlő következtében az indiánok ötven százaléka pusztult el, ám a tényleges áldozatok számát képtelenség fölbecsülni. - A Teremtő tudhatja, hányan lehettek...?

A velük szemben és ellenük évszázadokon át - az 1950-es (!) évekig - az állam s az egyház tudtával, részvételével elkövetett bűnök miatt követelnek maguknak most olyan kiváltságokat, melyeket semmilyen népcsoport sehol a világon a múltra való hivatkozással nem igényelhetne.

Mind a franciák, mind az angolok üveggyöngyökkel, csellel, ígéretekkel, be nem tartott szerződésekkel, irtóhadjáratokkal az egész földrészt kihúzták az indiánok talpa alól, rezervátumokba, a leghitványabb területekre kényszerítve őket.

Kanada esetében ez az értéktelen, hideg, erdős, úttalan északi részeket je-