Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (rendhagyó útinapló)

Kanadai halabalu önthet - rá, amennyit nem szégyell. Fiistöltsonka-szeletek szirupban sült krumpli­val, talkedlik sziruposan és mapleszirup-torta. Van ecetes uborka, cékla, csalamá- dé, mely szintén bőven meglocsolandó sziruppal, végül hozzák a begrekávét, mel­lette az elmaradhatatlan cukorral, tejjel. - De ki tesz cukrot a kávéba, ha az aszta­lon áll vizeskancsóban a méregdrága szirup - ingyen? Ezután kihajtják a csoportot a jeges tavaszba, ahol a hóra lötty intett és azon­nal megdermedt szirupcsíkocskák föltekerhetők egy pálcikára. A pingponglabda nagyságú ragadósjéghideg szirupgombócot szopogatni ajánlott, ráharapni nem ta­nácsos. Alsó-felső protézis rögvest beleragad, s egy mozdulattal a kettő könnyedén kiemelhető vele. Ha ép fogú anyós kap rá, hosszú ideig ki nem nyitja a száját. Az éhenmaradottak megehetik a pálcikát is, bár az ma már nem juharfából van, hanem Kínából. Közben csilingelve megérkezik a fölcicomázott ló - akár egy lomha mura­közi! Akinek eddig nem kezdett volna háborogni a gyomra, fölül a lovas szánra, hátha sikerül legalább a ringó szánon tengeribetegséget kapnia, hogy végre alapo­san megkönnyebbüljön. A szánt legtöbb helyen gumikerekű kocsira cserélték. - Se­baj! A bendő ugyanúgy fölkavarodik.) Az itteni hajtó soha nem „bealapozott”, nem téved el az erdőben. Lova szintúgy tudja az utat - nemhiába, idevalósi állat. Coyote-okkal, feketemedvékkel csaknem beszélőviszonyban van. Aggodalomra semmi ok! Ezek a tél folyamán kiéhezett fenevadak a lóhúst utálják, így soha-soha nem a lóra támadnak... A paci galopp közben barátságosan emelgeti a farkát, hol darabosat, hol lég­neműt küldözgetve ki alóla. Pössentéshez megáll, langyos, sárga gőzfelhőbe bur­kolva a döbbent utasokat. A túra befejeztével a lószagú vendégek visszatérnek az épületbe - de nem az étterembe. Azt sietve kitakarították, a lecsöpögött, kidöntött, szétkent szirupot föl- törölték asztalról, padlóról, ülőalkalmatosságokról, félig-meddig ledörgölték a mosdókilincsekről. Az étteremben a hosszú asztaloknál a következő csoport ül szorosan egymás mellett. Étkezés közben könyököt emelni lehetetlenség. A moz­dulattól a sor végén ülő nyomban lepottyanna a pádról vagy lefordulna a szélső székről. A visszatérőket egy másik, sokkal nagyobb hodályba terelik. Szól a muzsi­ka, táncolni lehet, és a bárpultnál karibiit mérnek (le caribou / rénszarvas). Ennél finomabb nincs! Számomra ez a nap fénypontja, mivel megrögzött állatbarát va­gyok. A karibu nem más, mint egy rész maple-szirup, egy rész vodka. A gyakorlatiasabban gondolkodó alkoholisták természetesen csak a vodkát öntik le a torkukon, mondván; a szirupot ebédkor előreküldték, de az olyan valódi állatvédő, mint jómagam, nem darabolja szét szegény jószágot. Ittam a karibiit ren­desen, ahogyan kell. - Sikerült behatóan megismerkednem vele. Elmondhatom, másnap rendkívül kellemetlen a társasága.

Next

/
Thumbnails
Contents