Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)

Cserepek

Most azért nem olyan vészes, mint gondoltam.

Vagy csak a friss emlékzápor tart fenn a víz felett...?- Bármi bárhol, bármikor lehetséges. (Illetve „véghezvihető”.) Csak meg kell látni minden, akár pár milliméteres küszöböt, és azokat mosolyogva, kedvesen átlépni.- Aki igazán tehetséges, veszekedni tud ugyan (úgy, hogy a falak is beleremegnek akár), de soha nem veszik össze senkivel.- A jövő évi termést megalapozni még idén nyáron ildomos.- Egyezséget kötni néha sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.- Mikor egész elviselhetően indul egy augusztusi vasárnap, nem is szükséges „hosszú lére ereszteni” a reggeli imámat. (Isten így is elnézi, hogy én ma is dolgozom.)- Most így van.

Egy apró, matt cserép a falra, egy nagyobbacska, szivárványszínű az ablak- párkányra, egy levélboríték nagyságú ébenfekete a napi sajtó hasábjai közé.

És így tovább.-„Síri” a csend. (Némi madárcsivitelést leszámítva.)

Kihűlt a kávé.

Megmelegedett a víz.

Pihen a láb.

Fogy a papír. (Pedig még delet sem harangoztak...)- Augusztus.

Kielégítetlen az ember megint mindenhogyan, az van. (Pedig már „régen” nem nimfomániás, a lelke meg meglehetősen csordultig telt volt még a minap is...)- Szeret az ember rendszeresen fejest ugrani a mély vízbe, akár némi fizikai handicappel is - hát nem így kell...?- Hogy percről percre összébb áll a kép, azt még egy hónapja sem gondoltam volna!

KÓRHÁZ FALAI KÖZÖTT

I

(érkezés után)

Az üres papír fölénye szinte szánalmas. A megjátszott együttérzések annyit sem ártanak, mint az „unalmadban” elszívott egyetlen szál könnyű cigaretta.

Az erkélyen a kánikula frekvenciája negatív előjelet vesz fel, ennek ellenére az izzadságcseppek illatosak. A vitaminhiányos papírzizegés felér egy miniatűr felháborodással. Az injekció fájdalma fegyverletételre szólítja fel lelkedet.

Apró-cseprő és gigászi szépséghibák huncut mosolyok mögé rejtőznek.