Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)
Öllős Edit Eszmecserére magadat vagy kénytelen meghívni. Ami nem fontos, azzal ne törődj! Amit elfelejtesz, azt elég lesz az elkövetkezendő évszázadban bepótolni. Az egészségügy hadilábon áll... mivel is? Az agyműködés itt is falja a kalóriákat. Légkondicionáló berendezés bugása. Csoszogó léptek a folyosón. Megjátszott nyugalmat árasztó muzsika. Éjjel-nappal neoncsörömpölés. Sehol sem szuszog szeretet. A sarokban mintha szerpentint látnál. Felpolcolt lábad hirtelen habkönnyű. Itt nincs mit kitalálni. II (pár nap múlva) Rendhagyó alkotói szabadság lett ez a „kimenő”. Nincs mit összecsapni, mert a mozaik most csupa márvány cserép. Másnaponként egy-egy klasszikus vita is akad, amely csak szánalmat ébreszt benned. (De mosolyogva, könnyek nélkül kell megtanulni nemet mondani.) Alábecsülnek is, meg talán túlértékelnek is. (Nem is kell megjátszani a szerénységet.) Istennek tartozik az ember még egy hálaadással. (Itt mosolyog mellettem, de egy csésze zöld teát sem fogad el tőlem.) (Újra) életmüvészesdi felsőfokon. NYÁR most is zsibbad a láb jajgat a hát pedig a nyugalom hovatovább tartós békéhez vezet a téma engem keres HA AZ EMBER „KISIKLIK” a „lelki béke” harcba szállhat önmagával
