Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)

Öllös Edit- Adni tudni és nem várni semmit.

Szeretni és szeretve lenni.

Az ellenszenvet tudni palástolni, de a rokonszenvet sem kinyilvánítani túlságosan.- Kórházi ágyon.

Nem is kell szerepet játszani, mégis mintha egyetlen Szerep lenne az egész. Pedig a hűség (Istenhez és önmagadhoz) babérokon pihen, felpolcolt lábakkal, gyümölcslevet kortyolgatva.- Nincs, ami csődöt mondjon, mert nem tervezel semmit, ami képes arra, hogy csődöt mondjon.- Ha ellenséget nevezünk barátnak vagy fordítva, végül arra kell rádöbbennünk, nincs se barátunk, se ellenségünk.- Mielőtt hagynád magad kihozni sodrodból, meg kell játszanod önmagad előtt is a halálos nyugalmat, míg el is hiszed.- Július végén.

Istenem, hát most olyan, mintha már kora ősz lenne, s az az én évszakom, hiszen tudod! Mondd, miért szeretsz ennyire? Hogyan tudtál ennyi „rosszat” megbocsátani?- Salto mortale miniben.

Alkotói szabadságra témaszikra nélkül is izgalom nélkül elutazhatsz!

(Vagy más író nem így csinálja...?)- Szeretnek vagy megvalósulsz. (Vagy-vagy.)

Van, mikor nehéz „kedvesnek” lenni. Túl nagy erőfeszítésbe kerül, és saját magadra már nem marad energiád.- Alkotni habkönnyű és ólomsúlyú.

Kisujj sem kell hozzá, mégis kegyetlenül nehéz.

Mosolyogsz közben és vért izzadsz.

És így tovább.

(De ha közben pózolni nem kell, illatfelhőkkel teli gyümölcsöskert a világ!)- Ahhoz, hogy az ember megmérhesse magát a mindenséggel, rendszeresen ki kell mozdulnia állandó lakhelyéről.- A „tökélyhez” való visszatérésnek hosszú ideig tarthat az előjátéka. Egy évig is vajúdhat a katarziskeresés, majd akár három satuba szorított pengeélnap alatt beteljesülhet az.- Az „újjászületés” éve megismétlődhet. Illetve mikor már a másodikat töltőd, nem tudsz dönteni, melyik is az igazi.- „Langyos” is tud lenni egy-egy sziporkázó nap. (Olyankor, mikor senki „nem ér fel” az emberhez.)

Ezt (is) el kell tudni viselni, vagy „vége” a világnak.

Választhatsz.- „Hazatérés” sokadszor.