Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - J uhász Dósa János: S mit hoz a jövő?

Juhász Dósa János

az általa felkarcolt Zorba-darabra. A mű így Pólós jóvoltából lefordíttatott magyarra, sőt el is játszatott. Az igazi tragédiája ott van az ügynek, hogy Pólós csak külsőségeiben hasonlít Zorbára (vagy Anthony Quinn-re?), a Gregor-átirat csak külsőségeiben hasonlít a Kazantzakisz-regényre, a megvalósult végtermék pedig még csak külsőségeiben sem egy tisztességesen megszólaló előadásra. Ketten isznak és cigarettáznak három órán keresztül a színpadon, az előadás még csak a leporelló szintjén sem működik. Aki nem ismeri a mellesleg mellékes cselekményt, az most sem ismerheti meg, aki pedig nem ismeri a Kazantzakisz által elképzelt szabad ember eszméjét, reménytelen dinamizmusát, az nem is fogja. Mindezt tetőzi a pongyola fordítás, az elképesztően bugyuta és hiteltelen zene, ahol Jakab Zoltán összekeveri az összes létező XX. századi műfajt, s az igen olcsó és fantáziátlan díszlet. Színészileg mindenki mást játszik, összhang egy pillanatra sem jön létre, s ami a legborzasztóbb, hogy vannak a társulatban, akik szívvel-lélekkel hiszik, hogy megszületett a világmegváltó előadás. Az évadot Mikó István újabb bejelentkezése zárta, igaz, ezúttal Mikó és az általa választott darab is a jobbik formáját mutatta. A Van, aki forrón szereti cím a mai napig eladható. Ehhez választott zenéket a múlt század harmincas éveinek Amerikájából Mikó, s ezúttal a színészeivel is tisztességesen megdolgozott. Kétszer láttam az előadást, de amíg az ún. iparista előadáson néma közöny fogadta azt, a kisvárdai közönség hatalmas ovációval. Kisvárdán mindenesetre jót tett az előadásnak a nagyobb színpad és a holdvilág is. A színház évadjának minőségét jelzi, hogy nem akadt előadás, amit be mertek volna nevezni a versenyprogramba. A jövő év még nagyobb kételyekkel indul mint az igazi, amiben csak egy biztos pont akad: Mikó István. Közösen a Kisvárdai Várszínházzal még júliusban bemutatják a Csalódások c. Kisfaludy-da- rabot, amelyet nemcsak rendez, hanem játszik is benne. Az évadban mesebérletet is terveznek (lesz a Padlás, lesz egy Cibula Péter mesejáték, Badin Ádám meseszínháza), a szatmárnémetiek vendégjátéka, s lesz egy ősbemutató is. Beke Sándor rendezi Gál Sándor A legnagyobb törpe című, Eduard Benesről írott szatíráját. De tervezik a Három koporsó bemutatását is. Bár, majd csak menet közben derül ki, hogy ki milyen szerepre vágyik.

Tavaly alakult meg a RÉV keretein belül Komáromban Gágyor Péter minitársulata, amely később Dunaszerdahelyen próbálkozott (Kisvárdán még Dunaszerdahelyi Városi Színház néven futottak), a legújabb verzió szerint Somorján ver tanyát. Első előadásuk Albee Nem félünk a farkastól c. antifeminis- ta darabja volt, amit Gágyor rendezett, s három végzős fiatal (Gál Tamás, Olasz István, Kiss Szilvia), valamint a Kecskemétről importált Tóth Rita kapott benne szerepet, akiknek ez lett a vizsgaelőadásuk is, sőt diplomájukat is ebből írták. Az eredeti előadás díszletét Gráféi György tervezte, amit később az utaztatási nehézségek miatt elhagytak. Gágyor szerint több mint harmincszor játszották már az e- lőadást, amit a vidéki közönség is nagy lelkesedéssel fogadott, holott amint Gágyor hangsúlyozza, ez nem bohózat vagy operett. Az előadás tényleg működőképes (bár