Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A jelenlét többértelműsége a drámában
L. Erdélyi Margit meritumai. így demonstrálhatók általuk - mintegy tudatfolyamban - a főhős tudathasadásos reakciói. Idegőrlő kétségeit egyre inkább erősíti a szinte már állandósult tér- és időzavara, s az önmagával folytatott vitája: „Álmodtam? Berúgtam? Vagy megbolondultam?”(370.) - kérdezi magától, és azt is, hogyan került ő a vádlottak padjára, ő, aki Madrid egykori védője, a francia partizánok hőse, az a Barabás hadnagy, akinek illegális neve a Füttyös volt, aki később részt vett a főváros újraépítésében, majd miniszter, államtitkár lett, a forradalmár fiatalok bálványa s jelenleg párizsi nagykövet. Ezt a személyiséget egy elképesztő interpretációban - mintha az é- letét visszájára fordítanák - a következőkkel vádolják: együttműködött az illegális párt üldözőivel, beárulta a sztrájkoló gyári munkásokat, dezertált a Madridot védő köztársasági hadseregből, aknamunkát végzett a francia partizánok ellen, lebuktatta a magyar ellenállási mozgalom vezérkarát, meggyilkolta Hódosi ezredest, a háború után ellenforradalomra és a munkáshatalom megdöntésére szervezkedett, előkészítője volt a Rádió lefoglalásának, a pártvezetők likvidálásának, hogy a hatalom átvétele után visszaállítsa a nagybirtokosok és a finánctőke uralmát. A valóság és a koholt vádak teljességgel ellentétes, ill. „többdimenziós” karaktert mutatnak. Mindezeken túl a valóságot meglehetősen határozott értékrendben, minden zavaró tényező ellenére is Barabás jellemében és monolgjaiban fedezzük fel e drámavilágban, míg a tudathasadásos társadalmi kreációk az ellene ösz- szegyüjtött vádakban sorakoznak fel. Ezt a műbeli tényt a Mester és Barabás párbeszéde nyomósítja: - „A Mester: Voltak idők, amikor hősök kellettek, most árulókra van szüksége a pártnak. - Barabás: De miért? Van annak értelme, haszna, célja? - A Mester: Talán csak az, hogy akik még nem félnek, félni kezdjenek, és akik már félnek, még jobban féljenek.” (472.) Barabás alakjában többféle jelenlétiség realizálódik, mégpedig a korabeli társadalmi váltásoknak pozitív és negatív belevetülései egy emberi magatartásba, amikor is azok nem is annyira az egyénben abszorbeálódnak, mint inkább az általa reprezentált magatartási és társadalmi státusban. A mintegy modellértékű alak , jelenlétiségei” tehát jelképesek és valóságosak egyszersmind, ilyenformán a de- notatív és konnotatív szintű értelmezésnek is egyaránt tartozékai. A megrendítő és olykor irtóztató drámai képsorokat bőven megtámogatja a művileg létrehozott szövegek hiteltelenségének s az őszinte vallomások hitelességének ötvözete. Ez az ellentmondásokkal, képtelenségekkel teli művi/valós világ a többféle aspektus és választási lehetőség ellenére is egyenes irányúan az „ember tragédiájába” torkollik, akár jelképes értékek egyéni hordozójának tekintjük a főhőst, akár a történelmi-társadalmi hatásmechanizmusok eszközének. Erre nézve Barabás alakjában feltűnően jellemző vonás a tragikust magához vonzó karakterjegyek sora. Az írói eljárás sokszínű logikai-erkölcsi szegmentáltsága ellenére is illusztrálja a tragikusság esztétikai minőségének legfontosabb tényezőit, miszerint az adott életanyag és a mű- nemre jellemző interperszonális viszonyváltozások hatásos drámává/tragédiává álltak össze. A pluszként megjelenő sajátos értékrend pedig annak az írói distanci-
