Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A jelenlét többértelműsége a drámában
L. Erdélyi Margit garettát és kijelenti, hogy szenvedélyes dohányos lett. - Marosi, az újságíró is meglepően viselkedik a Mester közelében, menthetetlen alkoholista létére nem kívánja az italt; nem iszom többé szeszes italt, jelenti be határozottan, pedig undorodik a víztől, hiszen a háborúban úgy kínozták meg, hogy rengeteg vizet itattak vele. - Misi II. Miklós cár szerepében kikéri magának, hogy uramnak szólítsák, és kéreti a cámét (Littkéné személyében), mivelhogy a cár jobbján van a helye. Piri féltérdre ereszkedve apródként hízeleg a felségnek, mielőtt az egy keringővel megnyitja a bált a Téli Palota báltermében. Folyik a pezsgő, szól a zene, a Mester csupa jó hírről ad számot a cári felségnek, merthogy hős katonái énekelve mennek érte a halálba. Ebben a pillanatban a közelben lehorgonyzott egyetlen hajóról, az Auróráról ágyúlövés hallatszik, s nem sokkal utána a „csőcselék” betöri a kaput, s elözönli a Téli Palotát. Kitör a pánik, növekszik a zaj, a sikoltás, a jajgatás egymást éri, s miután a gárda tagjai is átállnak a felkelőkhöz, Novotni, mint vezér, kijelenti: „Polgártársak! Vége a bálnak! Most mi következünk.” (323.) Ez a történelmi jelenet a Föl, föl, ti rabjai a földnek zenéjével, majd tapsviharral, hajlongással zárul. Vált a történelmi kép. - Marosi századosként ront be csendőreivel a Fővárosi Nagycirkuszba, amely a vörös összeesküvők búvóhelye. Hangosan dicsőíti a német birodalmat, sorolja annak győzelmeit, s felkoncoltatással fenyegeti az álnéven bujkáló zsidókat. Először Misi bohócot molesztálja, majd Piri önként a géppisztoly elé lép, bevallja, hogy ő valóban zsidó, s egy duett a müsorszáma. Miután Marosi a partnerét is követeli, elkezdődik a szám: zene, fény lesz a porondon, s egy abszurd helyzetben, abszurd hangvétellel megszólal Piri: „Nincs partnerem. Valójában van, csak nem látható. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nálunk, zsidóknál, és főleg mostanában, elég gyakori az ilyen egyszemélyes duett. Értik, u- gye? (...) Nem? Pedig egyszerű. A nevem Nádási Piri, de zsidó vagyok. Mit csinál egy magyar zsidó, ha fél a németektől? Svéd lesz. Nekem is svéd útlevelem van, Dóra Lundquist nevére szóló. Ekként mégiscsak egy duó szerepel itt, Piri és Dóra. (...) Mi az? Hát nem bírom magukat megnevettetni? Dehogynem. Mit csinál egy zsidó, ha ennyien hallgatják? Mond egy jó viccet. (...) Kérem. Egy zsidó utazik a vonaton. Pardon. Két zsidó utazik a vonaton. Nem jó. Tíz zsidó utazik a vonaton... Százezer zsidó... Négyszázezer zsidó utazik a vonaton. És mi lesz belőlük? Füst... Füst! Mi az? Miért nem nevetnek? Azt hiszik csak úgy kitaláltam az egészet?” (327-330.) A nevetés helyett egy gyászinduló szólal meg, Marosi pedig követeli a többi zsidót. Csupán Littkéné lép elő: „Tessék elhinni, egy csöpp zsidó vér sincs bennem. Egyszerű munkásasszony vagyok.” (331.) A továbbiakban elmondja, hogy a fia tanult ember, tagja az illegális kommunista pártnak, még egy altábornagy is hallgat a szavára, de most bujkál a fia, mert körözik, mivel megfogalmazott egy kiáltványt. Littkéné ími-olvasni ugyan nem tud, de emlékezetből szó szerint elmondja a kiáltvány szövegét: „...Barátaim! Katonák! Hű hazafiak!... Elrendelem, hogy azonnal álljon le a munka, vonuljatok ki az utcára, vegyétek birtokba a fővárost, elsősorban a Rádiót, hogy az egész ország értesüljön a fölkelésről...” (332-333.)
