Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A jelenlét többértelműsége a drámában
L. Erdélyi Margit megundorodik az italtól, a nem dohányos pedig követeli a nikotint. A tetszetős mutatványok után komolyabbra vált a szerepjáték, amikor történelmi atmoszfárt, „történelmi színeket” mutatnak be: Misi bohócot cárrá, Littke László édesanyját pedig cárnővé varázsolja, s hangeffektusként eldördülnek az Auróra ágyúi. A mü első részében idéződik fel a zsidók deportálása s az első atombomba ledobása is. A Mester jutalomjátékára hívja meg vendégeit, régi Bajtársait, akik egyelőre nem sejtik az illuzionista igazi szándékát, vagyis hogy a mai produkció tulajdonképpen a kelet-közép-európai 20. századi történelem reprodukciója lesz, pár excellence egy koncepciós per bemutatása. A Mester a művilág olyan kulcsfigurája, aki mintegy felülnézetből mozgatja a szereplőket. Azokat mindig megelőzve, o- kosan, koncepciózusán gondolkodva, amikor is mindig a ráció vezérli a tetteit, a- hogy ez a manipulátorok esetében lenni szokott. Az ilyenféle figura, vagy ha úgy tetszik, funkció, nem idegen test az Örkényi drámavilágban, hiszen az író nem egy drámájába beiktatta ezt az oppozíciós dinamizáló státust. Már a Tóték című drámában megjelenik epizódszerepben ugyanez a jelenség. Az elmebeteg postás machinációi a levelekkel, táviratokkal, az információk visszatartásával, késleltetésével, átírásával vagy éppen elhallgatásával szinte életet-halált befolyásoló tényezővé válnak. Jóval visszaszorítottabb Cipriani, a tudós ilyenfajta szerepe ugyanazon dráma immanens világában, márpedig a látszólagos racionalizmus vonalán az ő véleménye, meggyőző kommunikációja, illetve befolyásolása is jelentősnek mondható. A Kulcskeresők című drámában például kifejezetten két szereplőre írta Örkény a különböző lélektani jellegű manipulációs feladatokat: az oldottabb, romantikusabb, s a fantázia által erősen befolyásolt Bolyongó az egyik, aki az „Álmodok! Önhitegetők! Világbolondítók!” (179.) képviselője s Bodó a másik, aki viszont az ésszerűség, az értelem- és ténykeresés hatásos karakterű figurája. Egy következő drámában, a Vérrokonokban már egy nőnalak (Judit), a legfiatalabb Bokor képviseli ugyanezt a funkciót, de tartalmi síkon jóval oldottabban, mint az előző drámabeli társai. Ő formailag is sajátos elemnek számít, mert manipulátor szerepe által mintegy keretet teremt a műnek. A Pisti a vérzivatarban című drámában ismét nőalakra (Rizire), egy többdimenziós figurára hárul a befolyásoló-motiváló feladat, s ő él is vele a múlt-jelen - jövő történéseinek „kaotikus” rendezettségében. A Forgatókönyvben tehát a Mester a voltaképpeni intrikus. A mű második részében manipulációs technikái még inkább felerősödtek, történelmi méretűvé válik a Barabás-pörre vonatkozó akaratátvitele. Alakváltozásai/jelenlétváltozatai azt a célt szolgálják, hogy teljes intenzitásban, komplex módon mutathassa be a koncepciós per processzusát. Ráveszi Barabást, hogy vállalja el a vádlott szerepét, ő maga pedig azonnal átvedlik elnöklő bíróvá. A drámai csúcspontnak számító beismerő vallomáskor már Littke László alakjába bújva demonstrálja újabb jelenlétét, megfeleltetve azt a vallomást provokáló szereppel. Az írói módszer, amely a cirkusz és a koncepciós per ötvözetét oldja meg a konnotáció szintjén, az ötvenes évek túlfeszítetten titkolódzó, képmutató, manipulatív, de legfőképpen félelemmel
