Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A jelenlét többértelműsége a drámában
A jelenlét többértelműsége a drámában gikusság esztétikai minőségének implikációja is érvényesül. E jelenség indokán a szcenikára vonatkozó írói utasítások visszaszorulnak az alakokra szabott fizikai és pszichikai, illetve kommunikatív értékű instrukciókat illetően, és ezáltal határozottan túlsúlyba kerül a dialógus szerepe, amely már mintegy az igazi dráma ismérveként realizálódik e művilágban. Mindezekkel együtt kap megerősített funkcio- náltatást az alakrendszer is, amelynek jelenlétváltozatai ismét és még inkább a többértelműség síkjára vonatkoztatják a szót és a gondolatot, a mondanivalót és a tettet/magatartást. Ezt a következetes kétértelműséget Örkény a drámaszervezés során két vonalon érvényesíti. Egyfelől az átgondolt konstrukció többsíkú, de kellően szigorú rendezettsége mutatja a többértelműséget, másfelől a változatos drámabeli valóság- és élettények reprezentálják tartalmilag ugyanazt: az egymás ellen forduló egykori barátok, az árulás ténye, a bűnbakkeresés, a bírósági tárgyalás helyzetei egymásra vetített síkokban jelennek meg. A mű cselekménye és alakrendszere a valós és valótlan adatok, valamint a reminiszcenciák és az asszociatív kód érvényesítése miatt sem könnyen érzékelhető. A „történelmi cirkusz” ugyanis behatároltan, nem egész két óra alatt zajlik le a porondon, amikor is befogja a szeretet és rettenet extremitásait, a valóság törvényeit és a hazugság dramaturgiáját, az igazság arcát és maszkját, az emberség jelenlétét és annak hiányát. A cirkusz metaforikusán értve az élet és a dráma színtere is egyben. A műben megjelenő alakrendszer tizennégy szereplőből áll. A főhős Barabás Ádám esetében nem beszélőnévről van ugyan szó, csupa mély magánhangzói mégis a tragikum felé terelik a befogadói érzékenységet. O már az első pillanatokban, pontosan az első figyelmeztetéskor, tíz perccel a kezdés előtt belép a szcenikai térbe. Jól öltözött, jó fellépésű, szép szál férfi, jelenleg párizsi magyar nagykövet, a- kit két hete hazarendeltek, „de azóta mintha kihalt volna a külügyminisztérium. Mit akarnak tőlem? Rejtély. A miniszterem, mintha eltűnt volna. Ha bemegyek, csak a referens fogad, zavartan mentegetőzve.”6 (301.)- mondja mintha egy korábbi megjegyzését asszociálná: „Mihelyt nem lesz rám szükség, elfelejtenek.” (295.) Most a Mester, a régi bajtárs és barát jutalomjátékára jött el a cirkuszba, s magával hozta édesanyját is. A meghívott vendégek a cirkuszi artisták társalkodójában gyülekeznek, ahol a színtér fala mindössze egy függöny, ha ezt felhúzzák, máris a porondon vagyunk. A két oldalfalon felaggatott plakátok egyikén a Mester frakkos alakja kifejezően demonstrálja foglalkozását, és ez óhatatlanul eszünkbe juttatja Thomas Mann Cipolláját. A Mester lesz a dráma másik főszereplője, aki a művilágban sajátos funkciót tölt be, ő lesz a nagy manipulátor, karmester, vagy ha úgy tetszik, a varázsló. Ő mozgatja az eseményeket, de ezúttal nem a megszégyenítés kényszerével, mint a fent említett Thomas Mann-i figura, hanem az együttműködés szándékával manipulál az igazság leleplezésének érdekében. Efféle „enyhített” változatában is határozottan kirajzolódik a valódi intrikus funkciója, bárha bűvész bőrébe bújtatta. Erejének mutatós érzékeltetése, az akaratátvitelének kifejező demonstrálása visszavonhatatlanul meg is történik, amikor hatására az alkoholista