Irodalmi Szemle, 2003

2003/1 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Regionalizmus — európaiság — önismeret

Magyar irodalom Csehszlovákiában a két világháború között

— A két világháború közötti szlovákiai magyar alkotók életművéről — Fábry Zoltánt kivéve — még nem készültek szintetizáló monográfiák. Az életművek már lezártak, s több alkotó a kisebbségi sorsból kiszakadva sem tagadta meg élményeit és előzményeit — ezzel is bizonyítva hovatartozását. Intézményesített kutatói programok keretében lenne szükséges feltárni az irodalmi élet és az egyes alkotók munkájának részkérdéseit és komplex eredményeit, értékeit.

— Nincs teljes képünk arról a fontos eszmei-költői hatásról, amit Ady Endrének és a Nyugat első nagy nemzedékének műve jelentett a csehszlovákiai magyar irodalom számára a két háború között. A szűk látókörű nacionalizmustól való megszabadulás, a humanizmus elfogadása és következetes hirdetése szempontjából meghatározó volt Ady üzeneteinek befogadása, a népért és a népekért érzett felelősségtudatának a megerősödése. Ezek a hatások nem a kisajátítás és a felhasználás szintjén működtek, hiszen Ady számos műve, megjelenített gondolata és sejtése például csak korlátozottan fogadható be a Szentírás alaposabb ismerete nélkül. Az újabb értelmezésekhez szükségesek az Ady kora előtti magyar történelemben és művelődésben és a századelő korában való tájékozottság, ami már beletartozik az irodalompszichológia és az irodalomszociológia körébe, valamint az irodalomtudományon belül azoknak az elméleti iskoláknak a kompetenciájába, amelyeket a recepcióesztétika határoz meg.

— Még a részletesnek mondható összefoglalások és elemzések is csak érintőlegesen foglalkoznak a premontrei szerzetes, majd plébániai esperes, Mécs László alkotói attitűdjének és költészetének tisztázásával. A türelmetlenségek és félreértések övezte életmű részletes és egyértelmű interpretálást kíván éppúgy, mint a két háború közötti szlovákiai magyar sorsviselés érzelmi-erkölcsi övezeteiben gyökerező transzcendencia-élmény, a lírikusi sorskifejezés vallomásos és vallásos alakzatainak összefonódásai. Ha nem tartozik is ez a motívum a szlovákiai magyar líra alapvető karaktervonásához, ha nem is sui generis értéksajátossága ez a hangsúlytöbblet, mégis színesíti azt a hittapasztalás, ami a szorongatott kisebbségi léthelyzet egzisztenciális értelmezésének része.-— A hiányzó szlovákiai magyar irodalom komplex történetének megírásához alapvetően szükséges a szintetizáló kutatói szemlélet (következetes) érvényesítése az első világháború után eltelt teljes időszakra vonatkozóan. A szlovákiai magyar irodalom két háború közötti időszaka ennek a kisebbségi magyar irodalomnak csupán egyik jelentős fejezetét képezi. Az irodalom értékének kritériumai és mérése azonban a kormeghatározásoktól függetlenül kell hogy érvényesüljenek, s kell, hogy átfogják az egész mérhető fejlődési folyamatot. Ilyen értelemben közel nyolc évtized kisebbségi magyar irodalmát szükséges az irodalom értékének megfelelő kritériumok alapján feldolgozni és értelmezni. Meglátásunk szerint ez azért is lehetséges (és szükséges!), mivel 1990 után — a jelek és a tények alapján — új irodalomtörténeti korszak kezdődött a szlovákiai magyar irodalom életében. Ez a tény is jelzésszerűen hangsúlyozza, hogy az irodalomtörténeti korszakok lényegének értelmezésekor figyelembe kell venni (történetileg is) az alkotás folyamatának öntörvé