Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Cselényi László: Antaeus panasza (Bábi Tibor kötete elé)
Cselényi László Antaeus panasza Utószó egy készülő Bábi Tibor-válogatáshoz 1 A 2000-ben volt hetvenévesek (Dobos László, Mács József, Szeberényi Zoltán, Duba Gyula, Török Elemér) ünneplése közben jutott eszembe, hogy - no és a többiek? Mi legyen azokkal, akik néhány hónappal, évvel előbb vagy utóbb születtek, mint a mai hetvenesek? Őket nem ünnnepeljük? Mert nemigen emlékszem arra, hogy az elmúlt években, évtizedekben akár egyetlen ilyen ünneplésre sor került volna. Ráadásul októberben! Csak úgy véletlenül pillantottam bele a lexikonba: igaz, hogy öt évvel előbb, de október 30-án született Bábi Tibor is. Épp 75 éve. S ez bizony senkinek sem jutott eszébe, ahogy az sem, hogy tavaly volt százéves Győry Dezső. Nagy gyakorlatunk van a feledésben, kétségtelenül. Az alig harminc évet élt, és egy-két könyvet írt Talamon Alfonzról több tanulmány, tévéfilm, legenda stb. szól, mint Fábryról, Forbáthról s a többi jelesünkről együttvéve. Különösen feltűnő a Bábi-irodalom hiánya. Mert igaz, hogy a költő „nehéz fiú” volt, igaz, hogy például e sorok írójából is sok ellenszenvet kiváltott (főleg a 68 utáni, ún. normalizációs tevékenysége), de az is igaz, hogy a „harmadvirágzás” (emlékszünk ugye?, Fábry nevezte így a csehszlovákiai magyar költészet 1945 u- táni periódusát), szóval Bábi a „harmadvirágzás” Nyolcak előtti szakaszának a legjelentősebb alkotója volt (és maradt). Valahogy úgy, ahogy az első köztársaság emb- lematikus költője éppen Győry volt és maradt. S hát olyan gazdag irodalmunk van nekünk, hogy mit nekünk egy Bábi, mit nekünk egy Győry? Persze, a nagy Márai- láz miatt még Szabó Lőrincről is elfeledkeztünk, előbb meg Hamvasról, Tamásiról, Veres Péterről, Sinkáról és Kodolányiról. De ez már megint más lap. Vissza Bábihoz! A hivatalos irodalom elfelejtette, de a „nem hivatalos”, a földalatti nagyon is számon tartja. Nincs olyan írói „összeröffenésünk”, poharazgatásunk, hogy közben elő ne jönnének a Bábi-legendák. Mert amennyire ellentmondásos, annyira legendás figura volt az „öreg”. Jómagam az ötvenes évek végén ismertem meg őt, még Szepsiben, ahol is (Pozsonyból kiszorulván) könyváruskodott. (A fővárosból alighanem 56 miatt „száműzték”!) Veres Jánossal mentünk Stószra Fábryhoz, s útközben megálltunk a már akkor is nevezetes Bábinál, aki a tekintélyét egyébként a közismert összeférh
