Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Dénes György versei (Ujjongva hajózunk, Mi élhet a kövekben?, Tudathasadás, Elhervad szavad, Sodródtam a bolyban, Nem lehet, hogy valakié legyél)
Dénes György versei Sodródtam a bolyban Sírtam, gyötrődtem e sebhelyes földön, megátkoztam a világra jöttöm. Ereztem, alig kapok már levegőt, meg-megvonaglott alattam a föld. Sodródtam a bolyban elhagyottan, cipeltem a terhem, porba rogytam. Tűz perzselt, mint d’Arc-ot a máglya, füstbe borult arcom tisztasága. Ma sem tudom, mit őriztem én meg: csillagot, mely ablakunkban fénylett? Fagy egy szelíd, kék szemű katángot, tűzhelyről az ágaskodó lángot? Kalászból a kihullt búzaszemet, asztalunkról egy karéj kenyeret? Nem lehet, hogy valakié legyél A szemed kemény, akár a kék üveg, úgy állsz a napban, mint halvérű szüzek, hol mosolyos a szád, hol keskeny és ledér, szép vagy s nem adod magadat - akármiért. Elképesztő nő vagy, aki csodára vár, magad is csoda, reménykeltő halál, elsorvasztod, aki rád talál, szeret, játszol, de a szíved sohasem kérdezed. Nem lehet, hogy te valakié legyél, száz fűszálé vagy, s borzolod, mint a szél, lépted könnyű, hajad lobogtatod a napban, nő vagy, tudatos s örökre tudatlan.
