Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Dénes György versei (Ujjongva hajózunk, Mi élhet a kövekben?, Tudathasadás, Elhervad szavad, Sodródtam a bolyban, Nem lehet, hogy valakié legyél)
Dénes György versei Tudathasadás A végtelen magányból ki tép ki téged? Ki töri össze benned a képtelenséget? Hisz nem te vagy már régen, ki benned szorong, hallgat, összekuszálták éned démoni hatalmak. Jársz-kelsz a nagyvilágban, szél pofoz, napfény csábít, de benned mindig-mindig más lélek világít. Ellepi horpadt arcod az áruló verejték, megcsüggedt szívvel várod, a végzeted beteljék. És szól a kétség újra: ki hull a nyirkos mélybe? Az-e, aki egykor voltál, vagy lelked őrült énje? Az-e, ki vágyban égett? Az-e, ki sírt az éjben? Az-e, ki elveszetten anyjához csúszott térden? Az-e, ki megholt százszor, és százszor is föltámadt? Az-e, ki gyűrt reménnyel indult a nagyvilágnak? Az-e, kit nyomorulttá taposott végül sorsa? És várja, egyre várja, ki nyúl érte a porba. Elhervad szavad Sajnos, sok benned a mondandó, de kevés a maradandó. Mert amit leírsz, egyedül te vagy, s aki egyedül van, egyedül marad a lüktető, rohanó időben, s elhervad szavad, mint tökvirág a tikkadt mezőben. El-elmosolyodom tükörképem előtt, hogy annyi boldogságot gondolok a jövőmről, amely már nem én leszek.
