Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Dénes György versei (Ujjongva hajózunk, Mi élhet a kövekben?, Tudathasadás, Elhervad szavad, Sodródtam a bolyban, Nem lehet, hogy valakié legyél)
Ujjongva hajózunk Elbitangolt bárányai éjnek és napvilágnak, gyanú a holt kövekben, kifordult lelkű fákban, mert nem emberi, amit nem emberszem kering át, s más erő mozgatja a láthatatlan ingát. A csillag sem az, amit csillagnak vél az elme, elapad, kibomlik ősmagunk gerjedelme. Honnan hová? A mélyben ujjongva hajózunk, lángolj csak, szenvedély, megtöretsz lobogóstul. Adjunk nevet a névtelennek, bolyongjuk be a földet, már szívünkben az árnyak - várnak ránk s megölhetnek. A vad ketrecében s ketrec a fene vadban, fogolymagunkat pusztítjuk szakadatlan. Mi élhet a kövekben? Kövek. Kövek. Mi élhet a kövekben, a kőszemcsékben, színes kőerekben? A kristályszerkezetben mily titokzatos rendben keringnek az atomok? Mennyi idő: göcsörtösek és simák, kövekből s kövek által épült a világ s lett, aminek lennie kellett - kőhalom, kövekből szerkesztett birodalom. Gyakran megnézek egy-egy szép követ, vajon mi van a kőmosoly megett, mit takar a sűrű, tömör anyag, melyben ott lüktet a legősibb indulat? Dénes György versei
