Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pomogáts Béla: Három nagy példa - Ady, Kodály, Illyés (előadás)

Három nagy példa - Ady, Kodály, Illyés

Hviezdoslav példáját még kiegészítve Kossuth és Komensky példájával is: „A legnagyobb magyar költő szlovák névvel jött a világra, a legnagyobb szlovák költő pedig magyarral. A Petrovicsból Petőfi Sándorként, az Országh Pálból Hviezdoslavként halhatatlanuk két lángelme együtt sem tudott világítani az elmehomályba? A világon a legtöbbször emlegetett újkori magyarnak, Kossuthnak nevében cseh szó rejlik; a cseh szellemi megújulás világhíressége Komensky, utolsó írásában reszkető kézzel rója oda ősei nevét is, a magyar Szeges-t.”

Illyés mindennek nyomán az írók, az irodalom kölcsönös jóindulatába és az irodalmi barátság szellemének erősödésébe vetette bizalmát. Megint csak a Janics- könyvhöz írott előszóból idézek: „Már csak ezért is merném ajánlani ezt a könyvet mindenekelőtt a cseh és a szlovák olvasók figyelmébe. És általában az idők folyamán annyi üggyel-bajjal testvériesülő népek szellemi életének érdeklődésébe. Bizakodva teszem ezt. Meghatva emlékszem a percre, midőn Nezval mellém lépett a prágai pódiumon, hogy megöleljen, s én visszaölelhessem. Ján Ponicant sose láttam. De volt még egy ilyen ölelésig melegült kézfogásban részem. Egy Balaton- parti házban, az akkor legnagyobb román költő, az agg Tudor Arghezi részéről, a- midőn kérésére fölolvastam legszebb két versének magyar változatát, saját fordításomban. A szellem okfejtése - és embereinek viselkedése - mégiscsak felülkerekedhet az indulati politika - a mindenkori napi szenvedély - kitörésein?”

Vajon nem jött-e el az ideje annak, hogy Illyés Gyula (és Kodály Zoltán) szép emberi bizalmát a mi korunknak: a magyar és a szlovák írók párbeszédének és együttműködésének kellene igazolnia? Erre a nagy közös feladatra is figyelmeztethet bennünket - Ady, Kodály és Illyés születésnapján - a hármas évforduló.

(Előadás Galántán 2002. december 18-án)