Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Regionalizmus — európaiság — önismeret
FÓRUM írónál a „valóságirodalom” és az „irodalom valósága” lényegi vonalai egyszerre központi mértékmeghatározóként vannak jelen kritikai munkásságában, elkötelezettsége pedig elválaszthatatlan a történelmi igazságok hirdetésétől és következetes szolgálatától. Ezek az összetevők jelentik az egész életmű gerincét, kisugárzásának és hatásfokának forrását, megértésének feltételét. Fábry gondolatainak és emberi-írói magatartásának megismerése nem véletlenül volt hosszú ideig a szlovákiai magyar irodalom (és egyben a szlovákiai magyarság) önismeretének alapköve, önértékelésének alaptézise. Halála után ez a mértékadás megszakadt és folytatás nélkül maradt. A szlovákiai magyar irodalomtörténet kérdéseivel foglalkozó tanulmányok, eszmefuttatások hiányt képező része a „klasszikus európai” (Illyés Gyula kifejezése) után maradt űr problémája, szellemiségének pótlandó felismerése és meghatározása. Fábry óta a szlovákiai magyarság szellemiségéből és irodalmából hiányzik az a magas fokú önismereti igény, értékelés-viszonyítás és önértékelés, melynek alapja a történetiségre épülő értékrend. Van olyan vélemény, miszerint Fábryra a jelennek nincs szüksége, ő már a múlt tartozéka, amely inkább terhel, mint felszabadít. Meglátásunk szerint a Fábry-életmű úgy tartozik a múlthoz és úgy terhel, hogy egyben energiát is ad a jelennek. A szlovákiai magyar szellemiség az ő jelenléte nélkül sok területen, de főként tudásban és erkölcsben való növekedésében hajtóerő-szegény. A nemzeti-kisebbségi önismeret fejlődési ívének az a pólusa, amely a hagyományokban tovább élő (immár) történelmi múlt tanúsága és jelenének, egyben jövőjének alkotórésze. Nem más ez, mint egy szervesen kapcsolódó értékrendszer összefüggésének a rendje, melyben önmagunkat és kisebbségi közösségünket vizsgáljuk és tudatosítjuk. * * * Befejezésként néhány lerövidített tézis formájában foglaljuk össze az általunk fontosnak tartott kutatási résztémákat, egyben elvégzendő feladatokat. — Külön figyelmet érdemelnek a két háború közötti korszak kisebbségi magyar irodalmainak variáns-megnevezései és azok értelmezéseinek lehetőségei. A csehszlovákiai magyar irodalmon kívül az erdélyi, a vajdasági magyar irodalomban is vitatták a kisebbségi irodalom kérdéseit, s így lehetőség adódna az egyes minősítések részletes összevetésére is (regionális irodalom, kisebbségi magyar irodalom és hagyomány, a vajdasági magyar irodalom „kettős arculata”, egynyelvűség és egykultúrájúság, a magyar irodalom „erdélyi és vajdasági munkásai”, erdélyi irodalom és székely irodalom, a magyar irodalom „könyvgyarmatai” a „szétszóródás” irodalmai...) — Nincs feldolgozva az a fontosnak minísőthető és elvi jelentőséggel bíró problémakör, ami a 20-as és 30-as években gyakori téma és vitára ösztönző kérdés: létezik-e és van-e létjogosultsága az önálló csehszlovákiai magyar irodalomnak? Ezt a kört érintik a korszak legjobb kutatói (Turczel, Fonod), de a téma (vitacikkek, tanulmányok, reagálások, nézetek...) részletes feldoldozása és interpretálása további tanulságokkal szolgálhatna a kisebbségi önismeret számára, valamint napjaink magyar kulturális irodalmi és egyben szellemi integrációjának aktualizált kérdéskörét is hasznosítható felismerésekkel gazdagíthatná.
