Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pomogáts Béla: Három nagy példa - Ady, Kodály, Illyés (előadás)
Három nagy példa - Ady, Kodály, Illyés jára tanúsítja, Erdélyben: az erdélyi magyar történelemben és kultúrában látta a magyarság oly szükséges önvédelmének és megújulásának mintáját. „Erdély adta nekünk a Napkirályt - írta Mátyás királyra emlékezve —, Erdély szerezte a mohácsi veszedelmet, hogy megszabaduljon tőlünk. Neki volt Fráter Györgye, aki tudta, hogy kell a törökkel bánni s távol tartani tarkónktól a simogató német kezet. És Erdély látott elsőnek mélyen be Európába. Jött a nagy égszakadás, jött a protestantizmus, és Erdély érezte legjobban, hogy ez lesz az ötödik, hatodik vagy nem tudom hányadik honfoglalás, de az lesz. S odakapcsolta magát Európához, leikébe engedett mindent, ami jött s produkálta a legmerészebb s legmagyartalanabb produkciót: az egészen újat. A nagy Kulturvolk a Rajna mentén még égette a zsidót, a dominikánus vérebek csaholtak mindenütt Nyugaton, Erdélyben agg és primitív lelkű magyarok nem féltek circumcisiót kérni kóbor rabbiktól, szinte Ázsia szélén egy kis ország akadt, mely ki merte mondani, hogy az emberek hite pedig az ő maguk dolguk. Innen indul meg magyarok rajzása már előbb nyugati scholákra. Ösz- szeszedni én kis memóriámból nem tudok mindent, de Shakespeare születésének esztendejében itt ír már drámát Karádi Pál. Itt szabad Krisztust megtagadni unitáriusoknak, Jeremiádok itt képviselik először a megfinomodott dalleiket. A lantosoknak itt van vidám, szabad útjuk, innen adják az eseményeket Nagy- Magyarországnak, szegény sanyargatott szomorú földnek. Bethlen Gábor itt teremt az oláh pakulároknak irodalmi nyelvet. Itt siratja az első magyar kultúrember, Szenczi Molnár Albert, hogy ő magyar, de nem lenne más egy világért sem. Itt terem az első asszonyíró, azután az erdélyi Mikes Kelemen példája annak, hogy nekünk futni kell a germántól s nyugatabbra menni eszmeházasodások céljából és u- gyanő az, aki megmenti tisztaságát, becsületét a kemény, szegény, de szűz és erős magyar nyelvnek századokra. Descartes Erdély révén jut Keletre, Comenius Amost erdélyi asszony veszi észre. A székely balladák vetekednek ez időkből a skótokkal. Rákóczi Verseilles-ben is becsült nagyúr, Bogdán, Mányoki, Kupecki már festhetnek Erdélyben. Kell a zene, s nem udvari bolond a költő, Brillat-Savarin előtt már művészete van itt a konyhának. Itt születik Wesselényi, Kölcsey, s itt keresi a megvigasztaló, kultúrára legalkalmasabb magyart nagy magyar agitátora a civilizációnak: Kazinczy Ferenc.” Ez az „erdélyi minta”, amelyre Ady mutatott rá, később valóban nemzedékek számára jelentett eszmeképző tényezőt. Különösen Trianon után, midőn az erdélyi mayarságnak a maga szellemi önvédelme kedvéért újra fel kellett fedeznie az erdélyi magyar hagyományokat. Ebben segítette ezt a magára hagyott és veszélyeztetett magyarságot Ady. Kodály Zoltán, aki köztudottan Galántán töltötte ifjú éveit, és a magyar népzene tudós gyüjtőjeként is igen sokat kapott a mátyusföldi tájtól, Adyhoz hasonlóan a nemzeti hagyomány és az európai tradíció egységében, összebékítésében látta az új magyar zene egyik fontos feladatát. Valóban, nagy zenészeink között kétségtelenül őt fűzte a legtöbb kötelék a magyar zenei múlthoz, akár a népzené
