Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Jakab István: Nekünk szentelt évtizedek (Mayer Judit munkásságáról)
Nekünk szentelt évtizedek szerző abban is, hogy megismerjük az ország fővárosának, Pozsonynak a városrészeit, utcáit, tereit régi magyar nevükön, hiszen a legtöbb felvidéki magyar a szlovák név szolgaian lefordított változatával, nem pedig az igazi megfelelőjével (a- mely sok esetben valójában az eredeti név) jelöli a város egyes helyeit. De ugyanilyen hasznos tanácsokat kaphatunk a szerzőtől a történelmi és a vidéki földrajzi nevek fordításának kérdéseiben is. Széles körű műveltségének, tájékozottságának nyelvi vetületeit nagyon sok vonatkozásban hasznosíthatjuk. Biztosan igazítja el az olvasót az egyházak szóhasználatának szövevényes kérdéseiben is: ennek megismerését a letűnt rendszer módszeresen és sajnos eredményesen akadályozta. Nyilván ezzel is magyarázhatók bizonyos újságírók néha megmosolyogtató melléfogásai (pl. „katolikus hitközség’’ stb.). A szerző azonban szemrehányás vagy bántó kioktatás nélkül igazítja helyre a tévedéseket, s egyben tanáccsal lát el mindenkit, aki ezt hajlandó elfogadni. Már a könyv címe is jól tükrözi a kötetben szereplő írások jellegét: Magyarosan magyarul!! Az írások túlnyomórészt azt a célt szolgálják, hogy egyrészt felhívják az olvasók figyelmét a kétnyelvűség és a nyelvi elbizonytalanodásunk következtében jelentkező magyartalanságainkra, másrészt tanácsokkal látják el az olvasót a hibák elkerülésére. Úgy is mondhatnánk: a cím kifejezi az írások létrejöttének okát és célját is. S az sem véletlen, hogy bizonyos hasonlóságot mutat Kossá János egykori vajdasági nyelvművelő kötetének címével (Magyarán, magyarul), hiszen mindkét mű hasonló körülmények között jött létre. Az értelmezés különbségét a két cím formai megszerkesztésében levő eltérés tükrözi: a Magyarosan magyarul! azt az üzenetet közvetíti az olvasóhoz felszólítás formájában, hogy ha magyarul beszélünk, kerüljük a szlovák nyelvre jellemző szóhasználati és mondatszerkesztési formákat, válasszuk, illetve tanuljuk meg a magyar nyelv használati szabályainak megfelelőket. Ez a szerzői üzenet - elsősorban annak a rétegnek a szempontjából nézve, amelyiknek nyelvhasználatából a szerző a példáit válogatta: a sajtó munkatársaiéból - nem túlzott igény. Nyolcvan év: számos jó műfordításkötet; több száz nyelvművelő írás két kötetbe gyűjtve; tanulmányokban, cikkekben és szóban adott szaktanácsok százai - ez Mayer Judit tevékenységének vázlatos felmérése. Ennek a tevékenységnek az igazi értékét azonban nem a mennyiségben, hanem abban kell keresni, hogy azt kaptuk tőle, amire a legnagyobb szükségünk volt - nekünk, felvidéki magyaroknak. S olyan segítséget nyújtott, amelyet mástól, máshonnan nem kaptunk, nem kaphattunk meg. Még a határon túlról sem. Ez ugyanis - jellegénél fogva - olyan ajándék, amelyet csak országhatáron belül, a saját helyzetünk és problémáink ismeretében készíthetett az ajándékozó. Aki nyilván nem is érzi magát ajándékozónak. Mi mégis azt mondjuk: köszönjük, Judit. S úgy érezzük: az eltelt évek nekünk, itteni magyaroknak szentelt évtizedek voltak. Kívánjuk, hogy az ünnepelt erőben, jó egészségben folytathassa ezt a számára talán áldozatos, de számunkra nagyon hasznos tevékenységet.
