Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pomogáts Béla: Három nagy példa - Ady, Kodály, Illyés (előadás)
Pomogáts Béla Három nagy példa - Ady, Kodály, Illyés A magyar kultúra nagy egyéniségeinek születési évfordulója lehet figyelmeztetés, akár jelképes értelmet is hordozhat, hiszen azok, akikről ilyenkor megemlékezünk, mindig irányokat mutattak a nemzeti életnek, a szükséges és lehetséges történelmi stratégiának. Ilyen megfontolások nyomán emlékezhetünk meg Galántán, a felvidéki, szlovákiai magyarok körében Ady Endre születésének százhuszonötödik, Kodály Zoltán születésének százhuszadik és Illyés Gyula születésének századik évfordulójáról. Különösen most, hogy alig másfél esztendő választ el bennünket Magyarország és Szlovákia (tehát a szlovákiai magyarság) európai uniós integrációjától. Egy ilyen hatalmas - és következményeiben egyelőre nehezen kiszámítható - történelmi forduló mindenképpen arra figyelmeztet, hogy meg kell fontolnunk, fel kell használnunk kultúránk nagy egyéniségeinek példáját és tanításait. Olyan tanulságokra juthatunk, amelyeknek a fontosságát éppen a magyarság egy tekintélyes részének: a magyarországi és szlovákiai magyarságnak az európai uniós integrációja idején nem lehet eléggé túlbecsülni. Az a példa és az a szellemiség, amelyet Ady, Kodály és Illyés egyénisége és életműve kínál számunkra, mindenképpen jól használható lelki iránytű lehet éppen e történelmi sorsforduló (reményeink szerint: szerencsés sorsforduló) idején. Érvényes mindez a felvidéki (szlovákiai) magyarság esetében is. Adynak, Kodálynak és Illyésnek a felvidéki magyarok számára is van üzenete. Pontosabban Kodálynak és Illyésnek, hiszen Ady még nem találkozhatott a szlovákiai magyarság tapasztalataival és gondjaival, lévén, hogy az ő idejében még nem volt sem Szlovákia, sem szlovákiai magyar kisebbség, és ő ugyanúgy, miként korának egész magyar gondolkodása, a pozsonyi, a komáromi, a kassai magyar életet az egész ország magyar életében helyezte el. Találkozott viszont Ady az erdélyi magyarság nagy történelmi kérdéseivel, hiszen Erdély már akkor, különösen az első világháború idején és még különösebben az 1916-os román támadás után (midőn a csúcsai vár fokáról ő is végsőkig fokozott fájdalommal szemlélte a behatoló román csapatok elől a Székelyföldről nyugat felé menekülő ezrek vonulását a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötő országúton - erről írta különben Ember az embertelenségben című lelki gyötrelmektől izzó nagy költeményét!) veszélyeztetett országrész volt. És miközben az akkori magyar politikai vezetés nem ismerte fel a magyar Erdélyre leselkedő veszélyeket, Ady tisztán látta azt, hogy Erdély elveszhet a bukaresti kormányzat, a nagyromán sovinizmus területszerző aspirációi következtében. Ady, miként ezt egyik vallomásos írása: az Ismeretlen Korvinkódex margó
