Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Öllős Edit: Cserepek (részletek)

Öllős Edit

Cserepek

(részletek)- Ami a papírra esurran-cseppen, az néha a véletlen műve.

De amit elhatározol, amögött mindig Isten áll.- Túl korán jött a kánikula.

Köszönetét mondani elfelejtettem.

A szépséghibák még mindig leplezhetők - ez a megkönnyebbülés.- Ha merészséged nagyobb aggodalmaidnál, hajts fejet a boszorkány előtt, aki tehetségesen játssza a barátnőt!- Még mindig átmenet.

A fájdalmaknak szabadulásillatuk van, a határozatlanság meg akár egy kátrányból előhúzott citromkarika.- Ha panaszkodni nincs kinek, csak nyüszíteni lehet az igazságtalanságok miatt. A bűnöket persze le kell közben vezekelni, ha alá is írtad már a kiegyezést.- Kánikula.

Mikor a szikrák befelé sem pattognak, a madárcsivitelés elmarad, a szellő meg csak képzeletben fújdogál.- Délben alkotni struccpolitika.

A múzsa üzenetét keresni a palackban felesleges.

Csak Isten sugallatait nem szabad figyelmen kívül hagyni!- Az író, mielőtt beleesne a depresszió kátyújába, elhiszi, hogy valóságos a napfelkelte.

Máris nem pengeti eredménytelenül lelke húrjait, és úgy játszik a tűzzel, hogy elefántcsonttornya pókhálói épen maradnak.- Zápor kellene? Vagy szélvihar? Hurrikán netán? Mindenesetre a köveket ki kell mozdítani helyükről!- A kedvezménytörvényt családon belül is kihasználni, az influenzát kapott kompromisszumokat meggyógyítani, a napnyugtát meg fagylaltkehelyben tálalva élvezni.

így próbálni szabadulni a lélek túl összkomfortos börtönéből - ítélet nélkül.- Azt mondtam egyszer, írni csak ösztönösen lehet. De mi van, ha vérzik a lelkem, kötszert meg nem találok?- Vallomás.

Összeírtam már „mindent”, mi értelmes és értelmetlen, logikus és logikátlan, pengettem már „mindenféle” húrokat, csak magamat vagyok képtelen megszelídíteni.