Irodalmi Szemle, 2003
2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Végh Péter: Éjféli Capriccio, Láthatatlan jelenlét (A túlélő naplója) (novella)
Végh Péter igen, az elgondolás többé-kevésbé logikus volt, és jogos. Érted, fiam? — kérdezte végül.- Igen, azt hiszem, hogy eddig értem.- Igen, az elgondolás jó volt, de a megvalósítás rossz. Embertelen és könyörtelen. Ezt tudnod kell. A keresztény vallás őrállói könyörtelen harcot indítottak a lélek tisztaságának megőrzéséért. Hamis vagy koholt vádak alapján sokakat egyházi törvényszék elé állítottak. Megtörtént, hogy az agyongyötört, testileg-lelki- leg megkínzott, megcsonkított vádlott beismerte nem létező bűneit, csak azért, hogy megszabaduljon a kínoktól. Ezeket a vádlottakat, vallomásuk alapján, eretnekeknek és boszorkányoknak nyilvánították, és máglyahalálra ítélték Bűntelenek százait pusztították el „ tűzzel és vassal” az inkvizíció kínzókamráiban, vesztőhelyein, tűzmáglyáin. Az elítéltet, közvetlenül az ítélet végrehajtása előtt nyilvánosan meghurcolták, megszégyenítették, egy látványos körmenet során. Ezt a látványos processziót „autodafénak” nevezték.- Egyesek egy-egy bűnösnek talált gondolat, látomás miatt pusztultak el, mások azért, mert nézeteik eltértek a hivatalos egyház tanításától. „A cél szentesíti az eszközt ”, ez volt az inkvizítorok szinte szállóigévé vált jelszava. Eszerint nemes cél, a lelkek birodalmának megmentése érdekében bármilyen eszköz felhasználható, mivel a cél szentesít. Az emberi lélek nagy meghasonlása rejlik ebben. A vallás tévútra, zsákutcába jutott. Olyan tévútra, mint annak előtte és utána még soha. Az akkori egyház törekvése nagyban eltért a vallás eredeti céljától, mely nem más, mint a szeretet hirdetése és gyakorlása. A bűn csíráját, a tisztátalan foltot az emberi lélekben nem lehet szentesített bűnök halmozásával, erőszakkal, embertelen eszközökkel eltávolítani. Az inkvizíció Európa különböző országaiban működött. Könyvekből tudom, hogy a legkegyetlenebb Spanyolországban volt, ahol tevékenysége, az eredeti célokat megmásítva más népek, a zsidók, a mórok elpusztítására, illetve elűzésére irányult. Később gonosz igyekezetük ellenünk, a protestánsok ellen fordult. Zsiga bácsi itt megállt. Az arckifejezéséből megítélve talán meg is bánta, hogy mindezt ilyen nyíltan és őszintén feltárta előttem. Talán úgy érezte, hogy túl sokat beszélt. Zavarát igyekezett palástolni. Egy beidegződött mozdulattal szivart kotort elő az asztalon fekvő ezüstszelencéből, és rágyújtott. Kisvártatva sűrű füst lengte körül alakját. Válaszából szerettem volna a lehető legtöbbet magamba szívni (a füstből persze nem), meg aztán azt is láttam, hogy Zsiga bácsinak nehezére esik ezekről a kényes, szégyenletes dolgokról beszélni. A hallottak alapján megfogalmazódott bennem egy újabb kérdés, melyet, mivel időközben egészen megbátorodtam, szemrebbenés nélkül fel is tettem:- Szabad-e az egyik embernek ítélkeznie a másik ember felett?- Bizonyos esetekben igen. Ez a büntető törvényszék feladata. Az államrendet fenn kell tartani. A bűnösöket kellőképpen meg kell büntetni.
