Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Útravaló 1958 szeptemberében - Fábry Zoltán: Ideje már bizony

Fábry Zoltán

r

Utravaló 1958 szeptemberében

FÁBRY ZOLTÁN

„Ideje már bizony”

Betegen, félgőzzel nem tudom az indulás pillanatára mondanivalóim úgy ösz- szeállítani, ahogy a helyzet igénye megköveteli, de épp ez teszi lehetővé, hogy az ünnepi köszöntő szóvirágai helyett azt mondjam el, ami szürkébb, reálisabb és szükségesebb: e folyóirat létének és nemlétének hamleti monológját.

Amikor először kaptam hírt e lap indulásáról, azonmód és kivédhetetlenül az elkésettség érzete és tudata lopakodott belém, és még valami: egy Ady-strófa asz- szociációs kísérőzenéje:

„ Indultok? jó, ideje már bizony,

(Tartok veletek, váltig, holtig, persze)

Bízom egy kicsit és mégse bízom... ”

Nagy dologról van szó, nagy elkésettségről: negyven év mulasztását kell pótolni, behozni, megszüntetni. Kis dolog: egy folyóirat, melynek léte vagy nemléte negyven év nehézségeit tükrözi. Magának a lapnak az ügye is évekig vajúdott: a nehézségek, az akadályok eleve elrendelt kényszerűségek még ma is. Egy folyóiratról van szó, mely itt valójában sohasem volt. Irodalom, az irodalom folyóirata nélkül: a legteljesebb lehetetlenség. Most először ölt valóságot a lehetőség és elindul valami, és máris felzenél az Ady-strófa asszociációs köszöntője és - rezignációja.

Hány indulást éltem meg eddig? Mennyi volt és milyen volt? Indultak, indultunk és megrekedtünk. Mennyi indulás, mennyi letörés! Végig egy lap sem bírta, 5-6 év a maximum. Indultunk és máris belénk fojtották a szót. Indultunk és lecsaptuk a tollat: megcsalattunk. Indultunk és máris megtorpantunk: kinek, minek? Közöny mindig volt, és árgus, figyelő szemek is és lecsapó sorompók: tiltó végzések. Volt úgy, hogy a lap meg sem indulhatott, a kérvény ad acta vagy egyenesen papírkosárba került. Volt folyóirat, amely első és egyetlen számában az őszinteség cinizmusával haldoklóként köszöntötte a nyájas olvasót: „Morituri te salutant!”

Ha végiggondolom e negyven évet és végigfutom a lapcímeket - Vagyunk, Tűz, Új Szó, Minerva, Új Munka, Magyar írás, Az Út, A Ma, Új Élet, Új Szemle, Tátra, Magyar Album, Fáklya, A Hét -, meg kell látnom, hogy Szlovákiában magyar irodalmi folyóirat - e meghatározás tényleges értelmében - ez ideig még nem is volt. Ebből a tényből logikusan egy következtetés adódik: a szlovákiai magyar irodalom létének problematikus volta. Szlovákiai magyar irodalom: a név, a foga