Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Légy, ami lennél

így látják az IRODALMI SZEMLE 45 évét

rik az irodalmi-formai alakítás relativizmusát?;

• a világ feminista mozgalmai meglepő vehemenciával és elméleti felkészültséggel vetik föl a nő problematikáját mint bizonyos alkotások irodalmon kívüli kritériumát, releváns referenciáját (lásd: a nő-író mint probléma, s a nő mint téma);

• s végül, de nem utolsósorban: paradox módon az az irodalomtudomány, a- mely az irodalom teljes autonómiáját, s jelentésének immanenciáját hirdeti, önmaga létében termeli ki állításának a tagadását; azzal, hogy ő maga is autonóm szövegként határozza meg magát, azaz tagadja, hogy metairodalom (egy konkrét műalkotásról szóló másodlagos irodalom) lenne, az irodalomtudomány státusából tulajdonképpen a filozófia státusa, illetve az irodalom filozófiai referenciája irányába mozdul el, s ezzel - közvetve - az irodalom bölcseleti referenciájának a létét bizonyítja.

Irodalmi életünk ezen újabb történéseit úgy is felfoghatjuk, hogy az irodalom bizonyos esetekben megint szembe találja magát a saját társadalmi jelentésével és jelentőségével.

S ha mindezt a témánkra: a folyóiratokra és nevükre akarjuk vonatkoztatni, elmondhatjuk: lapjaink talán hamarosan fölfedezik majd a korábbról rájuk hagyományozott referenciális címeiket-neveiket is.

* * *

Köztudott: az Irodalmi Szemle neve a SlovensképoMady (Szlovák Szemle) nevű lap nevének a fordításaként született. Kezdetben akárcsak emezt, amazt is a Szlovák írószövetség adta ki, s a lapalapítók részéről bizonyos udvariassági gesztus (ha igazságtalan akarnék lenni, mondhatnék persze szervilizmust is) volt a közeli minta átvétele. Az új, magyar nyelvű lap azonban Szlovák Szemle nem le-hetett, Magyar Szemle még kevésbé, így lett Irodalmi Szemle.

S meg kell mondani, a név - véletlenszerűsége ellenére - sem volt a legrosszabb. Hiszen lehetett nemcsak az irodalom szemléjeként, de a környezetünk, a világ irodalomszempontú szemléjeként is értelmezni.

S lehetne ma is. Sőt azt kell mondjam, hogy a világ irodalomszempontú szemlézése, vagy éppen fordítva: az irodalom világszempontú szemrevételezése - a fentebbiek értelmében - ma szinte aktuálisabb és izgalmasabb lenne, mint az irodalom immár unalmas köldöknézése. Az irodalmat az irodalom szempontjából vizsgáló lap egyébként is van elég, az irodalmi alkotást a társadalom koordinátái, a művet hatása közben tanulmányozni - ma, szerintem, ez az igazi és nagy kihívás az irodalmi lapjaink számára.

Én tehát kicsit provokatívan, de szeretettel úgy köszöntőm a negyvenöt éves, a folyóirat-genealógia szerint immár tisztes kort megért, de tulajdonképpen még mindig javakorbeli lapunkat, hogy: Kedves Irodalmi Szemle, kedves felnevelő műhelyünk, ,JLégy, ami lennél", légy azonos a neveddel!