Irodalmi Szemle, 2003

2003/9 - NEGYVENÖT ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Légy, ami lennél

fgy látják az IRODALMI SZEMLE 45 évét

múlt mozgalmas-zavaros majdnem fél évszázadban egy folyóiratnak folyamatosan megjelennie, fennmaradnia - már önmagában is figyelemre méltó teljesítmény volt.

Másrészt viszont, ha ezt a negyvenöt éves „folytonosságot” közelebbről megvizsgálnánk, látnánk, hogy az mennyire nem volt folytonosság, hogy az Irodalmi Szemle a negyvenöt év alatt öt vagy hat eléggé markánsan elkülönülő szerkesztői koncepció szerint készült, s ennek megfelelően az Irodalmi Szemle név ma tulajdonképpen öt-hat folyóiratot fog össze.

S a mai jeles évfordulón felvetődik a kérdés: amikor ünnepelünk, melyik Irodalmi Szemlét ünnepeljük vajon? Az első tíz év folyóiratát, a Dobos László szerkesztette, még képlékeny, de leginkább közép-európai orientációjú és reformista lapot? Esetleg Duba Gyulának a tükröződéselméletet a népiséggel megfejelő, de a fiatalok a- vantgárd kísérletei iránt is nyitni igyekvő tizenöt évét a hetvenes és nyolcvanas években? Netán Varga Erzsébet jó szándékú, de végeredményében mégis-csak normalizáci- ós, ideológiafogantatású Irodalmi Szemléjét a nyolcvanas évekből? Fogas kérdések.

De haladjunk tovább az időben!

Ha Grendel Lajos „Szemléjét” (a 90-92-es évek!) akarnánk ünnepelni, egy egészen új nyelvet kellene kialakítanunk hozzá: azokban az esztendőkben az Irodalmi Szemle egy izgalmasan hullámzó, a posztmodem relativitást és az akkor még erősen nyomuló realizmust vegyítő lap volt. - Új utakon indult a folyóirat e sorok írójának a kezében is, a 92-96-os években: a magyarországi mérvadó, kánonképző szerzők hangsúlyos jelenléte az egyetemes esztétikai elvárásokat volt hivatva nyomatékosítani. - A mai Irodalmi Szemle pedig (Fonod Zoltán szerkesztésében) mintha elölről akarná kezdeni a pályát: az irodalmi mindenes szerepét végzi.

Mit ünnepeljünk hát?

Engedje meg az olvasó, hogy az ünnep alkalmából a lap felsorolt diszkontinuitásai ellenére is az egyik stabil kontinuitásáról, a nevéről elmélkedjem egy kicsit.

* * *

Tetszettek volna forradalmat csinálni! - Antall József híres bon mott-ját az elhangzása óta már nagyon sokan és nagyon sok vonatkozásban idézték, alkalmazták, de az irodalmi lapjaink címével kapcsolatban valószínűleg nekem jut eszembe először.

Forradalmak, történelmi korfordulók után a korábbi lapok, folyóiratok rendre megszűnnek, s az új kurzus, az új kor beköszöntét új lapok, új lapcímek jelzik. Emlékezzünk 1957-re, akkor indul az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Jelenkor. Aztán jön az újabb történelmi váltás, 1989, s a lapcímek - csodák csodája! - nem változnak.

Pedig a lapok tartalma sokkal radikálisabban megváltozik, mint ahogy 1956 után megváltozott! Az irodalom már korábban elkezdődött hermetizálódása tetőzni látszik, de a folyóiratcímek maradnak a sültrealizmusnál, a nyilvánvaló történelmi-társadalmi, sőt tájje- legű referenciáknál: Kortárs, Jelenkor, Alföld, Tiszatáj, Híd, Korunk, Irodalmi Szemle. A keresztelés, úgy látszik, valóban a forradalmak és ellenforradalmak privilégiuma.

* * *

Ilyen szempontból az 1958 szeptemberében induló Irodalmi Szemle neve és maga a lap kicsit ellentmondásos.

Nézzük például az első számot: a semleges, fűrészporízü cím mintha még a ma