Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Regionalizmus — európaiság — önismeret
FÓRUM A monografikus köteteken és írói portrékon kívül tanulmányok sora is foglalkozott a korszak irodalmával és az alkotókkal, értékelések is megjelentek az egyes irodalmi műfajokról és a korabeli irodalomkritikáról. Több szerző újból visszatér a két háború közti szlovákiai magyar irodalom kérdésköréhez, mások portrékat gyártanak, szöveggyűjteményeket tesznek közzé a korszak irodalmi terméséből, vagy népszerűsítő formában igyekeznek megjeleníteni ezt az irodalmat az iskolások, illetve a legszélesebb olvasótábor számára. * * * Ezeket a tényeket tudatosítva azt is mondhatjuk, hogy az ún. „első virágzás” irodalma feldolgozott, belső fejlődési szakaszai is átgondoltan körülhatároltak. Az a három fejlődési szakasz, amit az Üzenet című monográfiában találunk (1919—1924, 1924—1929, 1929—1938) az útkeresés és a műkedvelő irodalom kibontakozásától, a kisebbségi irodalom formálódásán át a modern irodalmi törekvések és az ún. „új realizmus” kialakulásának vonaláig mutatja be ezt a kisebbségi irodalmat. Fonod korszakolása nem a politikai korszakolás kritériumaira épít (mint tették elődei), hanem az irodalom belső folyamatainak tényéhez igazodik, irányzatok, stílusok létét és hatását is figyelembe veszi — nála az eszmei és esztétikai szempontok játsszák a fő szerepet. Mint ilyen és hasonló esetekben előfordul, hogy akadnak még feltáratlan adatok és tények e korszakból. Ezek befolyásolták az írói motiváltságot s magát az irodalmi életet is, de ha valaki újból feldolgozná ezt az irodalmat — az újszerűség és dimenzionáltság szándékával —, bizonyára az irodalmi kommunikáció folyamatának oldaláról kellene szempontjait kiválasztania és meghatároznia (alkotó/alkotás — mű — befogadás/befogadó). Az irodalmiság elmélyítésének lehetőségét jelenti ennek a kontextusnak a hangsúlya, mely újabb tanulságokkal szolgálhatna az irodalmi művek és az esztétikai érték pontosabb értelmezését és megértését illetően. Az irodalmi „alapviszony” és e közeg alakulását befolyásoló, meghatározó körülmények részben az irodalomszociológia körébe is tartoznak, s kontextusaik szintén új szempontokkal gyarapíthatják a korszak irodalmáról való ismereteket. Az, ami az eddigi eredményeken túlmutathat, a szempontok minőségének kérdésében és az alkalmazott módszerben rejlik. Ez a kritérium nyilvánvalóan mást kíván a korszakolást érintve és mást igényel az irodalmi minőségek kérdésében. Ez utóbbi pedig mindenképp nagyobb és több gondot jelent az előbbinél, mivel — ahogy több helyen olvasható — az első köztársaság kisebbségi magyar irodalma leginkább a „másodkéz” irodalma volt, mely — Fonod Zoltán megállapítása szerint is — „jelentősen megnehezíti az esztétikai vagy irodalmi minőségek érvényesítésének a lehetőségét”. A kérdéskört bonyolítja az a speciális ismérv, hogy ez a kisebbségi irodalom többször (leginkább kényszerből) különböző szerepet vállalt és játszott az „első virágzás” idején, ami nem minden esetben vált az irodalmiság és az érték előnyére. * * * Miért problematikus Forbáth Imre? Miért problematikusabb, mint más szlovákiai magyar költő? Tisztázandó kérdés Forbáth Imre európaisága, mivel Tőzsér Árpád problémafelvetése és meglátása az egykori prágai magyar költő, az osztravai és később teplicei cseh orvos magyar lírája kapcsán (jelenünkből
