Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - FILOSZNAPLÓ - Zalabai Zsigmond: Tátra-nyomok a magyar költészetben
FILOSZNAPLÓ kező költeményeket: Vásár, Szíttál-e lassú mérgeket?, Csonka Magyarország, Áldás a magyarra, Erdély. ” Mint látható, a kihagyott költemények felsorolásában még csak nem is szerepel lírikusunk 1926-os verse, a Vonaton, Tátra felé. Olyannyira „irredenta”, olyannyira „a szomszéd népek nemzeti érzését” sértő költemény volna a Vonaton..., hogy még címének említése is cenzurális agyonhallga- tást váltott ki a kötet összeállítóiból? Vagy: ismeretlennek bizonyult számukra ez a Babits-szöveg? Ideje, hogy leporoljuk róla a feledés porát: Világ, világ, mily gyönyörű Tudsz lenni, és milyen csúnya!- Még szép volt reggel, bár a Tél mint egy levetkezett tavasz csontig mezítlen és kacér... De jött a hó, s a régi Hegy, a Három Hegyek elseje! (Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni, és milyen csúnya!) A hegy, a hegy a régi még, Noha, úgy vélném, a fenyők rosszkedvűn rázzák águkat. De nem! Cukros kép, elcsúszó Karácsony-ábrák, szenvtelen! (Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni, és mily csúnya!) ...És mord zsivaj, szoros kupé, s a nyelv...s a táj is...idegen: csúnyább (vagy szebb?) mert másoké. Ily könnyű, otthonos vidék, Elkenni ismert arcotok? Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni, és milyen csúnya! (Nevükből vetkezett csúcsok!) De mindegy! Elek és futok! Név, ember, birtok, balgaság! Övék? Miénk? A hó vakít s már mámor ez a hóderü!
