Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - VENDÉGKRITIKA - Elek Tibor: Mészölyben magát kereső Grendel

VENDÉGKRITIK.A

gészen vagy Vörösmarty A merengőhöz című versére. Magam is megtettem ezt, rákérdeztem sokszor Petődi Szeptember végén című versének második és főleg harmadik versszakára is. Mélyen egyetértek Tornai kifogásaival, a Laura-versről adott „poloniusi” jelzőt telitalálatnak tartom. Mulasztásnak csak azt vélem, hogy nem vizsgálta meg Tornai ezeket a bölcsletileg vitatható verseket a nők szempontjából is. Nem az ő dolga? — Dehogyisnem! Épp annak az egyetemességnek a jegyében, amelyben egész gondolkodásmódja áll. Szabó Lőrinc férfizsarnoksága éppúgy eleve nem állja meg a helyét az emberiség női fele szemében, mint Vörösmarty szelíd és bölcs zsarolása, mely megvesztegető demagógiával akarja meggyőzni a túlontúl fiatal asszonyt az ábrándozás átkairól. Ez pedig nem pusztán ismeretelméleti kérdés, (bár az isi), mint ahogy Tornai állítja. A Szeptember végén számára azt a mentséget találtam régebben, hogy Petőfi talán ironikusan ijesztgeti majdani özvegyét azzal, hogy majd fölkísért a sírból, ha hűtlen lesz hozzá; Petőfi humorérzékében kerestem mentséget a kiadós ízlésficamra. (Illyésről olvastam nemrég adalékot az effajta fekete humorhoz: „Az özvegyem majd kikísér” — ilyesmit mondott halálos ágyán, feleségére mutatva egy látogatójának.) Ma sem tudom eldönteni, igazam volt-e föltételezésemben, de a Petőfi-vers gyönyörű záradéka előtti résszel nem tudok kibékülni. A vers persze nemcsak a magyar, hanem a világlíra csúcsa, akkor is, ha felmászott rá a kisördög.

Tornai az élet mélységeibe lát a verseket faggatva, és magas költészettel közelít az élet dolgaihoz. Jó érzés tudni, hogy ma is vannak íróink, akik a legfontosabb dolgokról tűnődnek — mint Montaigne, Pascal korában —, s nem a ragadós irodalmi, politikai divatok sarát dagasztják. (Tornai József: Az emberiség görbe fája. Esszékötet C.E.T. Kiadó, 300 oldal)

(Új KönyvPiac 2003. március)

Alföldy Jenő

Mészölyben magát kereső Grendel

Szokatlanul érdekes és izgalmas irodalomtörténeti, -elméleti munka: A tények mágiája. Talán nem véletlenül, szerzője ugyanis nem „filozopter”, „elmélész”, hanem író: Grendel Lajos. Témája egy másik író, az elmúlt évtizedek magyar prózairodalma egyik legnagyobb tekintélyű alkotója, Mészöly Miklós, időskori prózája, amivel az irodalomtörténészek, kritikusok többsége—-különösen azon része, amelyik többek között az ifjabb kori Mészöly-művek nyomán a magyar próza paradigmaváltásának követelményeit, továbbfejlődésének kívánatos irányait, az önreflexiós szövegirodalom teóriáit az elmúlt évtizedekben hangoztatta — nem nagyon tudott mit kezdeni. Mivel az, Mészöly időskori prózája, a teóriákat nem nagyon akarta visszaigazolni.