Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Irodalmunk legendája
KÖNYVRŐL KÖNYVRE raiban, a ránk törő divatokban és importált kánonokban szétfutottak, elvesztek és búvópatakká váltak értékeink, Szeberényi érdeme, hogy kortörténeti hitellel felidézi és megeleveníti őket! S mintha a korok szellemisége valamilyen módon, a nemzedék önreflexiójaként egy-két személyben összpontosulhatna! Szeberényi a Vetés-nemzedék önreflexiójaként Mészáros László, s nagy nyomatékkai Zalabai Zsigmond nevét jelöli meg. Míg az előző nemzedék „a valóság égi mását” kereste, az „egyszeműek s elsősorban Zalabai elméletei „a modernebb felfogás felé tendált, amely az irodalmi műben öntörvényű, teremtett világot, olyan nyelvileg megkomponált egyedi u- niverzumot lát, amelynek nincs közvetlen kapcsolata az objektívnek mondott valósággal... kritikusi gyakorlatában mindkét felfogás elemei megtalálhatók... alakította ki sajátos, sokáig csak reá jellemző kritikusi szemléletét, amely szerint a költői műalkotás leglényege a »költőileg megformált világkép.«” A nemzedékek törekvéseinek elméleti fogalmazói fontos gondolkodók. Zalabai „szemlélete müköz- pontú, de nem a modemnek nevezett irányzatok művelőinek, hithű apostolainak szenvtelenségével, tüntető kívülállásával, az értékproblémák megkerülésével közelít a műhöz... a versek vallatásában a mélyebb összefüggések is érdeklik, melyek leginkább a művek gondolati forrásaira és üzenetére vetnek fényt”. Munkája jellemzői: „a felelősség és anyagismeret.” Elméleti könyve a Tűnődés a trópusokon, „hézagpótló”. Két szociológiai műve falujáról, Ipolypásztóról, a Mindenekről számot adok (1984) és a Hazahív a harangszó (1985) benső erőforrásaira és szellemi gyökérzetére jellemző. Szociológiai látásának köszönhetően „ötvözi a műközpontúságot a történeti szemlélettel”. Szemünk láttára alakul olyan esztétikai értékrend, amelyben „Az irodalom teremtett világ, művi úton, a művészi-költői teremtés e- redményeként jön létre, szemben a mindennapi valósággal, amely konkrétan adott. Az irodalom »valósága«, pontosabban »világszerűsége« rendezett, megformált, strukturált, szemben a kaotikus, rendezetlen művön kívüli valósággal.” A megfogalmazás bizonyos értelemben csúcsot jelent! A későbbi szétfolyó „túlfej lődés”, az erőltetett irodalmi divatok és kánonok, a szövegirodalom mítosza és a túlironizált- ság érdektelensége kevésbé tiszta megfogalmazások felé vitte az irodalmat. Mintha a kanonizált középkor uralkodott volna el. Az egyetemes arctalanság csapdája! A Zalabai fogalmazta csúcs mögött, a gondolatok és értékek hátterében, mint inspiráló erőforrásai és kergető indulat, kitapinthatóan és érzékletesen állnak az anyanyelv, a szülőföld és a történelem! 5 Szeberényi műve utószavában mentegetőzve kijelenti, hogy nem volt szándékában irodalomtörténetet írni. „Az irodalomtudomány mai állapota sem kedvez az ilyen munkának.” Akárhogyan, akarata ellenére is „irodalmunk történetét” írta meg. Még a közvetlen közelmúlt vonatkozásában is. Bár talán nem tudatosítjuk, a történelem a tegnappal kezdődik! A huszadik század pedig oly messze távolodott
