Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Irodalmunk legendája

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Duba Gyula

Irodalmunk legendája

(Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában I.,II.)

I

A cím talán fejcsóválásra késztetheti az avatottabb fajtából való olvasót, aki a témán belül otthonos: miért legenda?! Nem indokolatlan kérdés, mégis helytálló a cím. Azért beszélhetünk legendáról, mert a történet már-már mítosszá nemesedő múltunkról szól. Szeberényi a résztvevő bizalmatlanságával és avatottságával, a jelenlévő és átélő önfegyelmével szemléli tárgyát: hazai magyar irodalmunk fejlődés- történetét! Pedagógiai elhivatottságával ötvözve a személyességnek és a tárgyilagosságnak szerencsés egységét alakítja ki. Erre azt is gondolhatnánk, rossz ómen, a pedagógus didaktát (is) jelent! S az irodalomban a didakticizmus tanítási-nevelési kényszert, tehát egyoldalúságot eredményezhet. Szeberényi pedagógusi énje a- zonban nem nevelni akar, hanem érzékletesen láttatni és felmutatni, sajátosan megvilágítani, és abban nyilvánul meg, hogy minden érték iránt fokozottan érzékeny. Érdekli a legcsekélyebb is, a pedagógusi alkat egyben értékmentő, hiszen a „gyenge” diákot is méltányosan kell osztályozni, jó útra téríteni, megmenteni. Ebből mégsem az következik, hogy erényt csinálna a szükségből vagy méltatlanokat e- melne alkotókká! Ám elfogadja, hogy az irodalom közösségi termék (is), a nagy természet kertje, ahol a nemes virágok körül vadvirágok nyílnak és a derék fák mellett cserjék tenyésznek. Organikus szervezet és tarka élő tenyészet, ahol mindennek helye van, a jelenségek egymásra hatnak és az átlagosból emelkednek ki a jelentős eredmények. A közösségen belül Szeberényi jelenségként szemléli az író- kat-költőket, és — különösen műve első kötetében — az esztétikai hozadék mellett keresi az alkotóerő nyilvánvaló fellobbanásait, a hitelesség stigmáit, a teremtő véna akár leghalványabb jegyét. Érthetően! A kezdet kezdetén kevés felfigyeltető értéket találhatott, inkább csak realizmusérzéket, hiteles állásfoglalást, igazabb benső felismeréseket és valósabb célkitűzést. Nyilvánvalónak tűnik fel, hogy az első műveket különösen azok olvashatják haszonnal, akik irodalmunk lélektani és szociológiai összefüggéseire, sorskérdéseinkre és életerőinkre, irodalmunknak a háború utáni kisebbségi apokalipszisből való felnövekedésére kíváncsiak. Aztán a kisebbségi önismeret útkeresésére és gondolatiságának fejlődésére! Szeberényi müve nemcsak fejlődéstörténetünket mutatja be portrék segítségével, hanem közvetve esztétikai gondolkodásunk vázlatos rajzát is adja.

Anyagának feldolgozásához eredeti szemléletmódot és sajátos nyelvezetet