Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Fried István: Pozsony-Pressburg-Bratislava-Posonium — „a nagy kézfogások városa” (esszé)

Fried István

Pozsony-Pressburg-Bratislava-Posonium — „a nagy kézfogások városa”

Pozsony ezer évig az ellentétek egybeforrasztásának, a harmóniának volt történet-szentelte városa

(Pukánszky Béla)

Aligha csupán feledékenység az oka annak, hogy a közép-európai humanizmus lapjának, a Gál István szerkesztette Apollónak (melynek munkatársai közé tartozott Sziklay László, Szvatkó Pál, Szalatnai Rezső, az „örök” Sárosra visszaréve- dő Passuth László, Sági Farkas István, Sárkány Oszkár, Márai Sándor és Bartók Béla) utolsó számában megjelentetett Pukánszky-írást oly kevesen idézik, Sziklay Lászlón és jómagamon kívül szinte senki, sem magyar, sem nem magyar nyelv- területen nem hivatkozik rá, mikor a közép-európai városokra emlékezik. Pedig a germanista Pukánszky Béla a magyarországi német (nyelvű) irodalomnak máig meg nem haladott, túl nem szárnyalt történésze volt, aki mind művelődés- és irodalomtörténeti áttekintéseiben, mind eszme- és mentalitástörténeti értekezéseiben újragondolta és problémaközpontú irodalmi modelljének centrumába helyezte el ezt a mára részint csupán távolabbi emlékként, részint feldolgozást sürgető örökségként, részint elfelejtettként létezett irodalmat. Mert több évszázadon keresztül létező irodalomról, irodalmi tájakról van szó, Pozsony, a Szepesség költői, prózaírói, a mánták ott Stósz körül létrehozták a maguk irodalmi megnyilatkozásait, e megnyilatkozások műfaji rendszerét, nyelviségét, amely hol tájnyelvi alakzatokban, hol német irodalmi nyelven reflektált egy többnyire magas színvonalú, a más német nyelvterületekkel, de a magyar és a legújabb időkben a szlovák és a cseh kultúrával is kapcsolatot tartó létformára, történelmi együttélésre, a történelem szeszélyeinek kitett, nem mindig könnyen áttekinthető változásokra. Anélkül, hogy művelői kisebbségi irodalomként/kultúraként élték volna meg szituáltságukat, hasznosították a történeti Magyarország és általában a Habsburg Birodalomban lét tanulságait, és hosszú időn keresztül vállalták azt a kiegyenlítő-közvetítő szerepet, amely a magyar és a szlovák (nemegyszer más szláv) kultúrák között oly szükségesnek bizonyult, a német nyelvű írásbeliséget a magyar és a szlovák írástudók rendelkezésére bocsátva, olyan sajtóorgánumokban, mint a Pressburger Zeitung, az Aehrenlese, a Pannónia, egyként adva hírül, mi történt, történik a magyar és a szláv irodalmakban. Mindezen belül Pozsony kitüntetett jelentőségűnek volt mondható, hiszen szinte egy időben formálódott a városban a magyar, a német és