Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Ferenczy Viktor: Képtelen jegyzetek
Ferenczy Viktor megmászni, sem lecsúszni onnan - csak ott voltam boldog. A kerek mellek, izmos hátsók, illatos leheletek, feszes bőr világában. Érezni akartam a fiatalos érettség minden ízét, habzsolni a testiség nyújtotta élvezetek számtalan fajtáját, mindenkit és mindent félretéve, az eszményi teremtésnek élni. O, hányszor álmodoztam kerek melléről, feszes ajkairól, izmos, rugalmas testéről! Álmatlan éjszakáimon hányszor szorongattam latyakosra izzadt tenyeremben lüktető falloszomat reá gondolva! Harminckét hófehér agyarával szaggatná, tépné mellbimbómat, csípőmet, vállamat. Kerekre termett szájával tövéig beszívná nyelvemet. Csatakos vulváját kihámoznám a rengetegből, a százötven mikron vastagságú acélhuzalokat vörös szalaggal combjához erősíteném. Izmos lábát szétfeszítve tövig kígyóznék a vészesen megáradt örömök kútjába, s az hálából bokáig eláztatna. Fülemet üde leheletű szájára tapasztanám, hogy egyetlen kis sik- kantását se mulasszam el. Hatalmasra duzzadt heréim teljes nyomásával pumpálnám rekeszizmáig minden csepp magomat. Most, hogy már életem vége felé közeledik, és a ruha alól kivillanó térd vagy a csípőre feszülő selymes anyag is csak ritkán képes bennem vágyat gerjeszteni, elvesztettem életem értelmét, nincs már létemnek semmi célja. Sorsommal megbékélve, a végső ítélőszék előtt fejet hajtva várom az elmúlást, vágyaim reneszánszát, valahol egy másik, egy új világ, új eszmék, új vágyak népei között, ahol talán szép lesz a rossz, és rossz lesz a jó, és a szerep, melyet vállalunk, nem bűn lesz majd, hanem erény, ami a végső ítélet után halvány lélekként kúszhat a végső, a megismerhetetlen értelem felé. Umberto Umberto Dél-bábeli Országos Pszichiátria (2003. február 3.)
