Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Ollős Edit: Cserepek (részletek, naplójegyzetek)
Öllős Edit ILYEN IS VAN! sokszor mielőtt legördülne a lavina tűzni kezd ott fenn a hegytetőn a Nap s a február végi napokon csokibamává válhat az ember lubickolhat pancsikolhat s még a lélektükör is elolvad KORA TAVASZI FESZÜLTSÉG a tehetetlenség szomorúságát próbálni elűzni a napsugarakat csábítani (de igazából holdsugarakra vágyni) a kísértéseket megátkozni (és próbálni eltávolítani magamtól) a megerőszakolt érzéseket megfürdetni és gálaruhába öltöztetni a gondolat hatalmával naponta viaskodni a költészettel meg persze nem elfelejteni kacérkodni ILYEN IS VAN... A léggömb szétpukkadhat. Ilyenkor kell(ene) az a bizonyos elhatározás meg pár pofon persze... A békés megoldások és a diplomácia csődjébe jutni — tehát háborúba önmagaddal. Felháborodni. Hát még ha azt is megérzed, hogy Isten (megint) hátat fordított! Vagy csak macska-egér harcba vívott ki (megint)... De egy pszichopata közbeszól. Felszólít, tudatosítsd végre: immár bebizonyosodott, hogy többre telik, mint holmi hajszálhuzigálásokra, bumerángokkal való dobálózásokra. Visszafordulni a lejtőn. Észrevenni a mosolyokat is, megérezni a virágillatokat is. De zsákutcába tévedtek a gondolatok. Agyonkorbácsolt a szabadság. Túl messze ragyog a nap. Azok a bizonyos jó szavak mintha töviskoszorúban bujkálnának. Érdemes hát egy mosolyt kiszivárogtatni magadból önmagad tehetetlensége láttán?! A világ befogadna — csak hát te nem tudod magadba fogadni ezt a világot! Ennek a koreográfiáját kellene átrendezni, ahhoz meg, nem is tudod, sok-e az idő vagy kevés, az Idő mindenesetre szorít. Harmonikus és kiegyensúlyozott üdvözletét küldeni egy szebb és jobb világba, majd hozzálátni megírni a boldogtalanság krónikáját. Nem elfogadni Istentől a kényeztetést. Lelkifurdalás nélkül útnak indulni a labirintusban iránytű nélkül. A csillagszórót — mintegy véletlenül — elfelejteni meggyújtani. Csak édesanyád tündérerejével, felhőkarcolós kitartásával körített hamuban sült pogácsáját vinni magaddal. Nem ellustulni. Imi. Olyan határok között, mint egy túl szorosra gombolt kabát.
