Irodalmi Szemle, 2003
2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Ollős Edit: Cserepek (részletek, naplójegyzetek)
Cserepek Megtalálni minden katicabogár nyolcadik pettyét. Nem igyekezni doktori disszertációba fogni arról, amihez nem értesz. Rájönni végre, hogy ami eddig a „szabadság útjának” tűnt, egyre több lakatra zárja az önmagad alkotta börtönt. Hát faképnél hagyni, a lélek tükrét másfelé irányítani. Hagyni magad — tudatosan persze! — sodródni az árral. Hát nem a várakozás éltet a világgal szemben?! A tavaszi fáradtság első (és utána következő) jeleit úgy kicsipdesni magadból, akár a felesleges szőrszálakat szemöldöködből. Azt is hagyni, hogy az eltékozolt percek és órák visszavágjanak. így lesz szomorúsággal bélelt a magány, melynek illemtana is van, ugye... Észre sem venni, hogy az elefántcsonttoronyból is van kiút, tapétája meg virágmintás... Aztán mindezt megunni, felsóhajtani, hogy megint magadra zártad az ajtót, tükörbe nézni, és meglátni arcodon a sok-sok — megint magadtól kapott — karcolást. Fertőtleníteni, rendet rakni magad körül, aztán próbálni rámosolyogni erre a megátalkodott világra. Hátha visszamosolyog...
