Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Dušan Mitana: A föld gömbölyű (novella)

A (Öld gömbölyű

— Mi van veled? Talán azt gondolod, hogy már nem jövünk vissza?

— Olyan álmom volt. Baleset és úgy. Butaság — mondtam, és nyugodtan gondoltam, hogy minden rendben, nem is váltam nevetségessé.

A sofőr így szólt:

— Ezt nagyon szeretem, ilyen beszédeket utazás előtt.

Józsi elnevette magát. Én már indulófélben voltam, a hátam mögött hallottam nevetését. Idióta, haljon meg, ha nem hiszi! Visszanéztem; az autó épp elhagyta a kaput.

Egy pillanatig álltak, várták, mikor sorakozhatnak be a forgalomba, és én legszívesebben utánuk futottam volna, kihúztam volna Józsit az autóból, a helyére ültem volna, hogy a sorsom elé menjek. Álltam az udvar közepén, és néztem utánuk még akkor is, mikor régen eltűntek, és éreztem, hogyan hagy el a görcsös feszültség, és egész testem megkönnyebbül a gyors és váratlan, felszabadító enyhülés érzésében.

Felébredtem — most már valóban —, frissen és kipihenten; a feleségem tejet jött főzni a gyerekeknek a konyhába.

— Szűk volt a hely, hát átköltöztem — magyarázkodtam gyorsan. Nem mondott semmit, csak némán nézett rám, és fintort láttam az arcán. Megdermedtem. Mindenről tudna? Felkeltem, betettem a bundát a szekrénybe, és megmosakodtam. Aztán bementem a szobába. Az idősebb lányom az ágyacskájában állt, és narancsot evett. A fiatalabb a nagy kosárban aludt hüvelykujjával a szájában. A feleségem barátnőjén sárga köntös volt, rövid, világos haja kócos volt, de ez jól állt neki. Elégtétellel gondoltam, hogy megérte a bűnt. A kicsivel beszélgetett, hámozta a narancsot, és a szájába rakta a gerezdeket. A feleségem jött a fürdőszobából, fésülte a haját. Mikor együtt láttam a feleségemet és barátnőjét, akaratlanul is össze kellett hasonlítanom őket; egyértelműen a feleségem volt előnyben. Sokkal szebb volt, és jobb volt az alakja. Csak egy hibája volt — túl jól és túl régen ismertem az előnyeit.

— Nos, hogyan aludtatok? — kérdeztem ásítva, és hozzátettem: — Én úgy aludtam, akár az agyonvert.

A barátnő ironikusan nézett rám, és így szólt:

— Nekem nem sok volt belőle. Valaki zavart.

Felnevetett, és bement a fürdőszobába.

Erre nem számítottam. Ez a nő valójában megsértett. Azt mondani, hogy nem sok volt neki belőle! Ez lehetetlen! Legszívesebben utánamentem volna a fürdőszobába, hogy adjak neki pár pofont.

Feleségem gyengéden megsimogatta az arcomat, és azt mondta:

— Ma éjjel fantasztikus voltál. Még soha nem volt ilyen csodálatos. Éva biztosan nem aludt nyugodtan mellettünk.

És hálásan megborzolta ujjaival a hajamat.

Úgy tűnt, hogy agyvelő helyett egy láda nedves dinamit van a fejemben.