Irodalmi Szemle, 2003

2003/8 - JUHÁSZ FERENC KÖSZÖNTÉSE - Dušan Mitana: A föld gömbölyű (novella)

A föld gömbölyű

küdtem a földre a konyhában. A bundából feleségem kellemes illata áradt, és itt é- reztem először lelkifurdalást a hűtlenségemért. Az a gondolat nyugtatott meg, hogy soha nem tudja ezt meg; én nem vallom be neki, és reméltem, hogy a barátnő sem fog ezzel dicsekedni. Nemsokára elaludtam.

Azt álmodtam, hogy Pozsony mögött meghaltam, egy olyan helyen, melyet nagyon jól ismertem. Szolgálati utakon sokszor jártam erre Prágába vagy Brünnbe. Letérő volt ez a Prágai útról, nagyon jól ismertem azt a helyet, de már nem emlékeztem, hogyan haltam meg. Nem tudtam, autóban vagy buszban ültem-e, vagy kerékpárral, netán motorbiciklivel mentem. Baleset volt, azt tudtam. És még valamit tudtam: a pontos időpontot. Február húszadikán fél tizenegykor. Ezek voltak az első szavak, melyeket hangosan kimondtam ébredés után. Igazságtalannak tartottam, hogy az intés ilyen későn érkezett. Reggel fél négy volt, és a gondolkodásra csak hét óra maradt. A baljós fenyegetést, melyet az álom tartalmazott, bűnhődés- nek éreztem a hűtlenségemért. De hát nem kegyetlen ez — halál a hűtlenségért?

Lehet, hogy a sors mindenkinek egyszer életében lehetővé teszi megismerni az igazságot, és én ezt az esélyt éppen megkaptam. De mi van, ha az igazság megismerésének pillanata azonos a halállal? Meg kell róla győződni. Úgy tűnt, álmomnak rejtett jelentése van, melyet csak én tudok megfejteni. Úgy tűnt, hogy van egy kiindulópont, és ez egészen összezavart, mert kezdtem róla meggyőződve lenni, hogy éppen nekem kell erre rájönnöm, és felfedeznem a törvényszerűséget. Úgy tűnt, hogy bizonyos pontokon egy-egy pillanatban a halál sugara villan, és aki abban a pillanatban azon a ponton található, annak meg kell halnia, és éppen én vagyok megbízva bizonyítani ezt a hipotézist, mert ilyen álmom volt. Délelőtt fél tizenegykor oda kell mennem arra a kereszteződésre, és ha meghalok, akkor igaz. Arról van azonban szó, hogy személyes vagy személytelen-e az a pont. Ha nem megyek el, és más hal meg ott, akkor személytelen. Ez viszont azt jelentené, hogy a halál nem időben, hanem térben leselkedik az emberre. Ezek a gondolatok egészen megszálltak, de nem volt ez semmi új, hiszen gyermekkoromtól furcsa hajlamaim voltak. Egy ideig meg voltam győződve például arról, hogy minél messzebb megyek attól a helytől, ahol éppen vagyok, annál mélyebbre nyúlnak vissza a múltba az emlékeim. Ezért szerettem volna minél távolabb kerülni szülőfalumtól. Gyötört azonban a Föld gömbölyűsége, mert ez a tény lehetetlenné tette valamitől a legtávolabbra kerülni.

A Föld gömbölyűsége azt okozza, hogy valamitől a legtávolabbra kerülni visszatérést jelent.

A szerkesztőségbe fél tízkor érkeztem, már kerestek.

— Azonnal a főnökhöz — mondta a fiatal, vörös hajú titkárnő.

— Na végre — szólt a főszerkesztő, mikor beléptem hozzá.

— Mi van? Ég a ház? — kérdeztem, és rágyújtottam.

— Prágába mész. Azonnal. Az autó máris itt lesz.

— Prágába? — Azt akartam kérdezni, minek, de nem érkeztem. Képzeletem