Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: Kódváltás és fordítás (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET 5. A függő szövegalkotásnak egynyelvű beszédtevékenységben is gyakori válfaja a korábban elhangzottak vagy leírtak idézése, az ezekre való hivatkozás és utalás. „Idézés”-en szigorúbb értelemben a szó szerinti idézést kellene érteni, de a beszélt nyelvben az idézés valószínűleg ritkán teljesen pontos (kivéve, ha nagyon rövid). Lazább értelemben idézésnek tarthatjuk a korábban hallottak vagy olvasottak tartalmának részben más szavakkal történő visszaadását is. A hivatkozás és az utalás közt az a különbség, hogy hivatkozáskor megnevezzük a forrást, utaláskor viszont nem. Ilyen értelemben a 15-17. példákban hivatkozásokat találunk. A beszélő, a föntebb már idézett egyetemista lány, a pozsonyi szlovák építészeti egyetem hallgatója (Némethová 2001:104). 15. De mikor a Macigalová-Vá beszétem, hogy mi kő bele, azt mondta, hogy (.) [felemeli a hagját] hlavne, aby ste mali fóliel Há mondom (.) ezeknek elment a eszük, egy fólia, nem tudom, hány korona! De mikor a Macigalová-\a beszétem, hogy mi kő bele, azt mondta, hogy (.) [felemeli a hagját] az a fő, hogy legyenek fóliái! Há mondom (.) ezeknek elment a eszük, egy fólia, nem tudom, hány korona! Amint látjuk, a beszélő név szerint megnevezte azt a tanárát, akitől idéz, u- tána pedig egyértelműen utalt saját reakciójára (a kontextusból kiderül, hogy ezt valójában nem mondta, hanem gondolta: nyilván azért maradt el a kódváltás is). A példából az is kiderül, hogy a beszélő saját magát is idézheti, s az is, hogy idézni ki nem mondott gondolatokat is lehet. Erre utal az alábbi rövid példa is (Béhrová 1944:60). Az adatközlő egy dél-szlovákiai kisváros pékségének alkalmazottja. 16. Hú, Hú, dobre, dobre, montam magamba HÚ, HÚ,jó,jó, montam magamba. Idézni természetesen nem csupán élőszóban elhangzottakat lehet, hanem olvasmányokat, feliratokat stb., s ilyenekre is lehet hivatkozni, ill. utalni. Nézzünk most példát írott dokumentumra való hivatkozásra (Baranovicsová 1994:76)! 17. ... ő szlovák, národnosť slovenská, úgy van beírva. ... ő szlovák, szlovák nemzetiség, úgy van beírva. A beszélő arra utal, hogy a személy, akiről beszél, szlovák nemzetiségűnek minősül, mivel a személyi igazolványában az áll a „nemzetiség” rovatban, hogy „slovenská ”, azaz szlovák. Szemben az előző három példával, melyben hivatkozások voltak, az alábbi szövegrészletben a vendégnyelvi betétek utalásnak tekinthetők. A szlovák tannyelvű építészeti egyetemre járó lány (Némethová 2001:107) arról beszél, hogy egy készen kapott tervrajz (szlovák eredetű jelentésbeli kölcsönszóval projekt)
