Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: Kódváltás és fordítás (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET ják vissza az elhangzottak tartalmát (ami nyelvközi viszonylatban természetesen nem minősül ismétlésnek). Amint erre példánk is utal, a kétnyelvű közösségekben meglehetősen lazák a határok a fordítás és az ismétlés között, s a fordítás is életszerű tevékenység tud lenni az ilyen közösségekben. (Nem úgy az egynyelvű beszélőközösségekben, ahol a szóbeli fordításról mindig érződik, hogy idegen, kényszerű eleme a közlésaktusnak.) 4. Az ismétlés sok esetben korrekciós vagy önkorrekciós eljárás. Tulajdonképpen a fonti 5. példa is felfogható így: a ,jól van” megoldást a beszélő nem érezte elég kifejezőnek, ezért kódot váltott, és egy stílusosabb kifejezést alkalmazott. Az alábbi példában egyértelmű önkorrekcióról van szó. A részlet egy szlovák tannyelvű egyetemre járó fiatal magyar lány elbeszéléséből (Némethová 2001:105) való, aki a tanárát először magyar fordításban próbálja idézni, majd „menet közben” maga is rájön, hogy vonzatot tévesztett, félbeszakítja magát, s egy kis habozás után elismétli a tanár szavait - pontosabban azok problematikus részét -, de most már szlovákul: 11. És mondja, hogy (..), hogy most azt hiszi, hogy (..) hogy én most masára ö ze ja som (.) na vas z/y, de hogy ugyanaz lesz a obhajoby-n is. És mondja, hogy (...), hogy most azt hiszi, hogy (..) hogy én most magára ö hogy én (.) rossz vagyok magához de hogy ugyanaz lesz a védés-en is. Amint látjuk, a vonzattévesztés miatti kódváltáson (bázisváltáson) kívül egy egyszavas kódváltás - az obhajoby közvetlen vendégszó - is előfordul a megszólalásban, ez azonban szervesen be van építve a magyar nyelvű megszólalásba (azaz ún. bázistartó kódváltásról van szó; a fogalomra 1. Lanstyák 2000a: 158, 2002:91,93). Természetesen a kétnyelvű beszélő nem föltétlenül emlékszik vissza a más nyelven elhangzottak nyelvi formájára. Az alábbi idézetből, melynek forrása ugyanaz a beszélgetés (i. m. 104), kiderül, hogy az egyetemista ez esetben a tanára által szlovákul mondottaknak a tartalmára emlékezett, nem a nyelvi formájára, ez utóbbit ugyanis nem sikerült felidéznie, és épp azért váltott kódot az idézés közben, viszsza a magyarba: 12. Há mondom, hisz az két hét múva van! Azt mondja, hogy [hangszínt változtat] no, ano... Há mondom neki, nem kevés egy kicsit az a idő? Há, azt mondja nemusíte az tak ony (..) nagyon túlzásba vinnem. Há mondom, hisz az két hét múva van! Azt mondja, hogy [hangszínt változtat] no, igen... Há mondom neki, nem kevés Sgy kicsit az a idő? Há, azt mondja nem kell annyira izé (..) nagyon túlzásba vinnem.
