Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: Kódváltás és fordítás (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET Mindezeknek a szövegfajtáknak és diskurzív eljárásoknak nemcsak nyelvközi változatuk van, hanem egy nyelven belüli is. A fordítás többnyire nyelvközi közlésaktusokhoz kötődik8, de tudjuk, hogy egy nyelven belül is lehetséges lefordítani bármilyen szöveget pl. egyik dialektusból vagy regiszterből a másikba. A dialektusok közti fordításra példa a kisiskolásoknak szánt tankönyvek átültetése valamely nyelvjárásra (azon nyelvek esetében, amelyekben a standard dialektus és a nyelvjárások közt nagy a nyelvi távolság), a regiszterek közti fordításra pedig pl. egy beszélt nyelvi szöveg írott nyelvivé való átalakítása. Az ilyen műveletekre egy- egy nyelven belül viszonylag ritkán van szükség, ha mégis, általában nem elvárás az olyan mértékű formális megfelelés az eredeti szöveg és a fordítás közt, mint amilyen a nyelvközi fordításokra jellemző. Ebből következően a prototipikus fordítás a nyelvközi fordítás. Ami a többi említett szövegtípust illeti, ezek többsége egyformán jellemző a nyelvközi és az egynyelvű közlésaktusokra, különösen, ha nemcsak az egy-, hanem a kétnyelvű beszélőközösségekre is tekintettel vagyunk. A kétnyelvű beszélőközösségekben nemcsak a tartalmi összefoglalók és ehhez hasonló szövegtípusok keletkezhetnek a közösség másik nyelvén, hanem a kétnyelvű társalgásokban a más szövegek részleteinek az idézése, ill. az ezekre való hivatkozás és utalás is történhet a társalgás alapnyelvétől eltérő nyelven, különösen, ha a társalgás alapnyelve eltér az idézett szövegrészlet nyelvétől. Hasonlóképpen más nyelvű lehet az előző beszélgetőtárs szavainak a megismétlése és a visszakérdezés is, anélkül hogy fordításról beszélhetnénk, hiszen nem nyelvi közvetítés a céljuk (a közlésaktus résztvevői értik az első megállapítás nyelvét), hanem pl. a nyomatékosítás vagy éppenséggel - megfelelő ironikus hanghordozással - az elhangzottak igazságértékének kétségbevonása stb. A továbbiakban néhány élőnyelvi példát mutatok be kétnyelvű beszélők diskurzusait rögzítő és azokat elemző szakdolgozatokból. Ezekben a függő szöveg- alkotás különféle válfajai jelennek meg többnyire kétnyelvű közlésaktusok részeként. A teljes vagy részleges tartalmi ismétlések, idézések, hivatkozások és utalások címzettjei kétnyelvű beszélők, így ezeknek nincs közük a fordításhoz. Csak egy-két esetben minősíthető a más nyelvű ismétlés fordításnak, maga a közlésaktus pedig egyfajta átmeneti kétnyelvű-nyelvközi közlésaktusnak. A közölt példákkal az a célom, hogy felhívjam a figyelmet a fordítástudományi és a kétnyelvűsé- gi kérdések közös elméleti keretben való tárgyalásának fontosságára. S mellesleg, talán az sem baj, ha az Irodalmi Szemle olvasóközönsége írásban is szembesül az általában csak szóban hallható kétnyelvű beszédmóddal, és elgondolkodhat rajta, hogy vajon a szlovákiai magyar irodalom mennyire képes tükrözni a szlovákiai magyar nyelvi valóságot, melynek a kétnyelvű beszédmód nem is annyira marginális része, mint amennyire annak látszik.
