Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: Kódváltás és fordítás (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET voltából következően mindkét nyelvét törvényszerűen másképp beszéli, mint az érintett nyelvek egynyelvű beszélői. A másik az, hogy a fordítás mint folyamat meglévő mintára épülő függő (vagy másodlagos) szövegalkotás (vö. Popovič szerk. 1983:125, Klaudy 2002:107; 2003:11), Komisszarov (1980/1986:51) szavaival élve „sajátos fajta beszéd, vagyis más nyelvű beszédművekkel összekapcsolt beszéd”, ennek eredménye pedig függő szöveg (beszéd- vagy írásmű). A fordított szöveg - ha nem nagyon rövid vagy műfaji kötöttségei miatt nem nyelvileg erősen szabályozott („sablonos”) - keletkezésének ezt a különleges módját a legtöbbször el is árulja; ha esetleg a laikus olvasónak nem is, a nyelvész statisztikai módszerek alkalmazásával nemegyszer ki tudja mutatni (1. Klaudy 1987). A prototipikus fordítás részletekbe menő pontossággal követi a forrásnyelvi szöveg nyelvi szerkezetét és elemeit, így tartja ugyanis biztosíthatónak az eredeti szöveg tartalmával való lehető legnagyobb egyezést. A fordítás folytán tehát olyan szöveg jön létre, a- mely ekvivalencia-viszonyba hozható egy más nyelvű, ill. (nyelven belüli fordítás esetén) más nyelvváltozatú szöveggel (vö. Klaudy 1999/2002:24). Minél kisebb mértékű a forrás- és a célnyelvi szöveg közötti értelmi és nyelvi párhuzamosság, annál kevésbé prototipikus fordításról van szó, s egy bizonyos - elméletileg és gyakorlatilag meghatározhatatlan - határon túl már nem is beszélhetünk fordításról, hanem inkább parafrázisról, tartalmi ismertetésről, beszámolóról stb. (L. alább!) Az értelem pontos visszaadásának szerves része az egyes tartalmi egységek egymáshoz való viszonyának, sorrendjének megőrzése a célnyelvi szövegben (Komisszarov 1980/1986:45-46) A tartalmi egységek sorrendjét vagy egymáshoz való viszonyát persze fölülírhatják a célnyelv nyelvtani sajátosságai (pl. az alárendelő mondatok, szenvedő szerkezetek, igenevek stb. hiánya vagy ritka előfordulása, szórendi kötöttségek stb.), de ha nincs ilyen kötöttség, akkor a fordító nem szokott e tekintetben eltérni az eredetitől. Ezért az a szabályszerűség (vagy preskriptí- ve nézve: követelmény), hogy a célnyelvi szöveg a forrásnyelvinek az értelmét adja vissza, ne(m) pedig a nyelvi megoldásait másolja, ennek megfelelően értendő. Sőt: mivel a tartalmi egységek formai egységekkel állnak korrelációban, amennyiben ezt a célnyelv lehetőségei megengedik, a tartalmilag legpontosabb fordítás a forrásnyelv formai sajátosságait is követő fordítás. (Persze csakis akkor, ha a két nyelvben olyan mértékű formai egybevágóság van az adott vonatkozásban, hogy a formai megfelelés és a tartalmi megfelelés tényleg egybeesik.) 2. A fordítások függő szövegként való felfogása lehetővé teszi, hogy fölismerjük a fordítások és más függő szövegtípusok rokonságát, s e különféle szövegtípusok összehasonlításával pontosabban meghatározhassuk a prototipikus fordításjellegzetességeit is (vö. Popovič szerk. 1983:125-134). Elvben a fordítás abban különbözik az egyéb függő szövegtípusoktól, hogy benne az eredeti szövegtől való függés nagyon erős, olyannyira, hogy még egészen kicsi forrás- és célnyelvi
